- Köszönöm- majd ismét beindítottam a motort és mentem James házához…
Az út további része csendben telt. Jól esett a csend. Ahányszor csak rá pillantottam a fiukra mindig engem néztek. Kivéve Lime. Ő mindig elfordult. Szégyellem magam és félek. Félek, hogy mi lesz. És szégyellem magam, azért mert a fiúk rosszul érzik magukat. Végül megtörtem a csendet.
- Hol kell be fordulni?- kérdeztem
- A következő elágazásnál… itt.-szólt Jade. Én erre csak bólintottam.
- Akkor meg egyeztünk nem említitek, hogy mi volt tenger parton azt mondhatjátok, hogy buliztunk…- bólintottak-, ja és ne vágjatok ilyen szomorú képet. Mert akkor rögtönk ki szúrja. Oké?- ismét csak bólintottak. Kicsit aggódom, hogy mi lesz, mert már látom a házat. James is ott van. Meg álltam a ház előtt és leállítottam a kocsit. Mi előtt kiszálltam volna nyeltem egyet.Na, oké gyerünk. Kiszálltam és a fiúk is. A Cola a kezemben. Jade oda jött mellém és meg fogta a kezem. Oda hajolt a fülemhez hogy súgjon valamit.
- Ne félj! Viselkedünk. Igérem. – Ránéztem és meglepett, amit láttam az arcán. Vigyorgott. Erre én is elmosolyodtam. Lime a másik oldalamra ment és átkarolta a vállam. Rá is ránéztem. Mosolygott. Visszamosolyogtam. Nick is ide jött mosolygott és bólintott.
- Szia!- kiabáltam oda Jamesnek
- Sziasztok. Mi újság? És honnan van a kocsi?
- Semmi különös csak vásároltam. A kocsi pedig az enyém. Ó tényleg a szatyrok!- a fiúk már is ugrottak. Mentek a szatyrokért- Te mi jót csináltál?
- Csak beszélgettem Angelicaval.
- Tényleg ő most hol van?
- Elment vadász… izé a városba.
- Ja- vissza jöttek a fiúk. Kinyitottam az ajtót nekik. Bementünk a konyhába és letették a szatyrokat a hűtő mellé. Én szépen kipakoltam és minden kajának próbáltam valami helyet keresni. Utána bementem a többiekhez a nappaliba. A pizzám és a Colám ott volt az asztalon. Oda mentem és felvettem. Ittam egy kortyot és utána Lime felé fordultam.
- Beszélhetnénk?-az arca elkomorult és csak bólintott. Felállt és követett ki. Amint ki értem rögtön felé fordultam. Szólásra nyitottam a számat, de ő csak nemet intett. Meg fogta a kezem és elkezdett húzni a hintaágy felé. Leültünk és csak néztük egymást. Végül ő törte meg a csendet.
- Sajnálom. Ami a parton történt… én nem tudom mi volt velem csak meg láttam a vért és, és egyszerűen nem tudtam uralkodni én nem tudtam meg állni, hogy…
- Pszt! Én nem erről akarok veled beszélni… hanem meg szeretném köszönni.
- Mit?
- Hogy nem hagytad, hogy elvigyenek a rendőrök. Amúgy tényleg a rokonom vagy?
- Nem. De láttam, hogy megbilincselnek és tudtam, hogy valamit tennem kell. El tudom intézni, van itt egy barátom, aki papírokat tud hamisítani és remekül ért rendőrök átveréséhez is.
- Oh-jött, tőlem a frappáns válasz- Köszönöm
- Szívesen bármikor meg tenném neked- én erre elpirultam. Meg fogta a kezem. Gondolkoztam, rajta hogy elrántsam e vagy hagyjam, a kezem az övében nyugodni- Tudod, úgy örülök, hogy már nem félsz tőlem- Erre meg fagyott bennem a vér… félsz… veszély… vigyázz! Erre kikaptam a kezem az övéből és felpattantam a helyemről. Ő szomorúan és értetlenül nézett
- Sajnálom…- suttogtam elhaló hangon és elkezdtem futni az erdőbe. Hallottam, hogy kiabál utánam. Bántam, hogy ott hagytam. Nem akartam eljönni, de úgy éreztem, hogy mégis futnom kell.
10 perc múlva
Még mindig futok. Közben párszor nagyot dörrent az ég. Meg kell állnom, de nem, tudok. Nem tudok parancsolni a lábamnak. A tüdőm már szúr minden egyes levegő vételnél. Meg akarok állni… Végül lábaim lassultak, míg végül csak sétáltam. Lerogytam a térdemre és lihegtem. Sötét van. Egyedül vagyok. Az erdőben. Felálltam és próbáltam körbe nézni, hogy vajon hol is vagyok. Nem találtam semmi ismerőset. Elindultam valamerre mentem, mentem, mentem. Semmi csak bolyongok az erdőben fölöslegesen. Nagyszerű. Na, jól van, rosszabb már nem lehet. Ekkor nagyot dörrent ismét az ég és egy villám szelte át az eget mázlimra elkezdett zuhogni az eső. Remek. Ügyes vagy Ashley bravó, nagyon jól meg csináltad. A kéne még, hogy belém csapjon a villám. Sírtam. Az eső és könny áztatta arcomat felfelé fordítottam. Miért? Miért kellet elfutnom? Odasétáltam egy fűzfához és át mentem az ágai között. Odabent szárazvolt minden. Leültem a fa tövébe. Fáradt vagyok és álmos. Eldöltem. Aludni akartam végre át utazni egy másik világba ahová elbújhatok minden elől. Meg pihenhetek. Még egy ideig hallgattam az esőt és utána végre elaludtam.
(Lime szemszög)
Hazafelé némák voltunk. Egyikünk, se mert megszólalni. Én legalábbis nem. Aj, mért kellet levinnem a partra? Akkor most ne félne tőlem! Mért vagyok egy ekkor nagy barom? Béna, béna, béna, béna! Gyűlölöm magam! Úgy elgondolkoztam, hogy észre se vettem, hogy meg érkeztünk. Ki szálltam én is a kocsiból és odasétáltam Ashleyhez hogy bíztatólag átkaroljam a vállát. Ő rám mosolygott így én visszamosolyogtam rá. A fiúk elindultak valahova így én mentem utánuk. a kocsi csomagtartójából vittük be a konyhába utána pedig a nappaliba vonultunk át. Nem beszélgettünk csak néztünk. egy kis idő múlva bejött Ashley is. Rám nézett és tudtam, hogy beszélnünk kell. Azt mondta, amire vártam. Ki mentünk, de mikor meg állt, hogy szólásra nyissa a száját én meg állítottam és elhúztam hinta ágyhoz. Egyszer csak el kezdtek belőlem ömleni a szavak. De mikor meg állított azt hittem, hogy leszid vagy valami e helyett csak meg köszönte, hogy elintéztem rendőröket. Meg akartam fogni a kezét, de féltem, hogy elrántja, de azért mégis meg próbáltam. Nem rántotta el. Annyira megnyugodtam, hogy nem néz egy szörnyetegnek hogy peckemre még is elszóltam magam.
- Tudod, úgy örülök, hogy már nem félsz tőlem! – de ő felugrott a helyéről és csak annyit suttogott, hogy ’sajnálom’ és elviharzott az erdőbe.
- Ashley… Ashley!- szuper. Utána akartam menni, de valaki megfogta a vállam.
- Ne menj, hagy nyugodjon le!
- De, Nick, és ha valami baja esik.
- Ne félj nem lesz semmi baja. Ha egy-két órán belül nem lesz itthon akkor meg keressük. Megígérem én erre csak bólintottam és bementem vele a házba.
(James szemszög)
Mi után elmentek rögtön neki estem:
- Jól van Angelica. Meg csináltam most menj haza.
- Nem mert a lány még nem hitte el hogy „velem vagy”.
- Mert nem is vagyok veled! Ezt nem csinálom! Hülyeség! Nem csapombe Ashleyt!
- Tudod, hogy mi lesz akkor, ha nem engedelmeskedsz nekem!
- Tudom. De mért akarod te ezt. Mért akarod megölni? Ha?
- Hmm. nem is tudom talán… élvezetből.
- Míííí? Te elmebeteg vagy? Azt mondtad, hogy mikor találkoztunk, hogy idézem:” Van veled egy csaj. Azt én megölöm. De életbe hagyom, ha kiadod magad előtte a barátomnak! Különben meg ölöm és nem tudod megmenteni! Se te se a barátaid!”Rémlik?
- Ja, hát ez van! Vagy megteszed, vagy meghal! ennyi.
- Jaj, mért kellet nekem bemenni a városba?
- Okos!
- Jaj, FOGD BE!
(Ashley szemszög)
Borzalmas, de furcsa álmom is volt.
„Álltam az erdőben. Előttem egy nagy fűzfa és közeledek, felé átmegyek, a levelek között és látom, magamat amint fekszek a földön. Alszok. Ekkor egy hatalmas dörgés kíséretében egy villám szelte át az eget egyenesen az én fűzfába. Nagy reccsenéssel kezdett el dőlni egyenesen rám. Csattanással ért a földre mikor megéretem nagy súlyát magamon felsikítottam az álombeli én, és akit láttam, hogy fekszik. Kánomba sikítottunk. Kikor a sikítás véget ért síri csend honolta az erdőt. Csak egy varjú károgott.”
Csatakosan ébredtem a hajam a nyakamra és az arcomra tapadt. Ziháltam és meghallottam azt a nagydörgést, amit az álmomban hallottam. Azonnal felpattantam és kisiettem a fa alól. Éppen akkor fordultam meg mikor a fa földet ért. Asz eső még zuhogott. Felnéztem a borús égre és egy nagyot sikítottam aztán ájultan estem össze az erdő és a semmi közepén…
