Fontos!!

Moon Angel szeretné kiadatni a könyvét, és azért sok emberrel meg akarom ismertetni az írásait. Így a kiadó is látni fogja, hogy az embereket érdekli amit, és ahogy ír. :)Kérlek nézz be az oldalára és ha tetszik a történet vedd fel a kedvenceid közé, ajánld másoknak is! Hatalmas segítség lenne neki!
itt az oldala:http://arnyjaro.blogspot.com/
és itt egy másik ami nekem nagyon tetszik:http://fallenangelsaga.blogspot.com/
kukkancsatok be!;)

2013. október 2., szerda

2013. szeptember 25., szerda

FONTOS!

Sziasztok!
Úgy döntöttem hogy ezt a blogot megszüntetem. Nincsen hozzá már se ihletem se kedvem..
Új blogot fogok nyitni ami 1D és JB életéről fog szólni. Már egy ideje terveztem is :)
Majd jelentkezem ;)

2013. január 13., vasárnap

13. fejezet


(Ashley)
- Nem tudom és igen. De úgy éreztem, hogy így helyes. És mielőtt megkérdeznétek: igen jól vagyok. Na, én ugrok szaunázni.
- De…
Nos, a többit már nem hallottam, mert az ajtó becsapódott mögöttem és én elsétáltam a stand másik végébe.
A szaunákhoz érve 4 választásom volt: 2 személyes, 3 személyes, több személyes és gőzkamra. Az eső és az utolsó kettőben voltak így a háromszemélyeset választottam. A pultnál kértem egy törülközőt és gyorsan bementem mielőtt elfoglalták volna. A hőfokot felvettem 45°C-ra és elfeküdtem az egyik fekvő helyen. Néztem magam felett a lámpát és gondolkodtam. Josh hazudott nincs Angelicánál Lora és miután elengedtük biztosan vissza bent ahhoz a szörnyeteghez. El sem hiszem, hogy ő is vámpír lett... de miért?? Ott a húga, barátai és már Emma- a világ leg utálatosabb plázacicája, aki rá akart mászni Josh-ra- is az övé lehetett volna. De miért vágyott Angelcára? Mit adhat ő neki? A második gondom hogy mi történhetett velem a parton a múltkor és miért vannak látomásaim? Egy biztos meg kellet volna halnom akkor, de mégsem haltam meg. És mintha valaki azt mondta volna, hogy a vérem visszafelé folyt a sebbe. Na, ez hogy lehet? Szörny vagyok vagy mi? Hirtelen egy ajtónyitódásra lettem figyelmes, de nem néztem oda. Az illető halkan becsukta az ajtót majd csend. Kicsit megfeszültem, hogy semmi motoszkálást nem hallok majd egy finom simítást éreztem az arcomon. Hirtelen kipattantak szemim és felugrottam a helyemről a másik falig húzódva. Mikor megláttam zaklatómat azonnal megnyugodtam. Csak Lime volt az és aggódva nézett rám majd a kezére, ami még mindig ugyanúgy tartott és amint kapcsolt hátra csapta a háta mögé a másik keze mellé.
-          Sajnálom- mondta szelíd hangon- Miért rohantál el? Jól vagy?
-          Nem én sajnálom- feleltem bűnbánóan- Sajnálom csak kicsit összezavarodtam.
-          Hát igen..- lépett oda hozzám mire én visszamásztam a helyemre és felhúzott érdekkel figyeltem őt tovább. A szemében csalódást véltem felfedezni, de nem foglalkoztam vele. Oda jött mellém és leült én még összébb húztam magamat. nem akartam, hogy hozzám érjen -Félsz tőlem?
-          Nem. Én csak..- nem tudtam neki elmondani gondjaimat- kérlek, menj ki! Egyedül szeretnék lenni!
-          De.. - akart ellenkezni, de feltartottam kezem hogy belé fojtsam a szavakat. Majd csendesen felállt és kisétált. nem sok idő telet el, amíg bejött Nick majd James. Velük ugyan ezt eljátszottuk, de a simogatós ugrálós részt kihagyva. ismét mikor egyedül voltam kb. 5 perce kezdtem meg nyugodni, hogy feladták, hogy szóra bírjanak. de mint utólag kiderült nem adták fel, mert belépett Jade. Oda ment a szemközti helyre és ugyanolyan pózba, mint én voltam leült és nézett. ez így ment kb. olyan 10 percig mikor már nem bírtam tovább és megtörtem a csendet.
-          Te nem akarsz kérdezni vagy esetleg kérdőre vonni?- néztem végül rá felhúzott szemöldökkel
-          Szeretnék, de majd te elmondod mi bánt, ha készen állsz- lesütötte szemét és megeresztett egy oldal mosolyt. Pár percig még csendben vártam, míg feladja, de nem ment el. Így elkezdtem rágcsálni az ajkam és kinyújtottam felé a kezem. Ő rám pillantott és hirtelen mellettem termett és átkarolt mintha meg akarna ölelni. Én nem bírtam tovább oda bújtam hozzá és utat engedtem könnyeimnek. Minden gondom-elregéltem neki, kiöntöttem szívemet ő meg csak ölelt és hallgatott. Mikor befejeztem felnevetett.
-          Ash.. te tényleg azt hitted, hogy mi szörnynek tartunk??- mondta vigyorogva- Komolyan? Nézz már ránk az egyetlen szörny, aki itt van, azok mi vagyunk!
-          De akkor szerinted mi történt velem a parton?
-          Nem tudom, de majd ki derítjük! Most pedig azonnal kelj fel és érezd velünk jól magad! Ha már elhoztunk ide- nagyot sóhajtva bólintottam és felálltam, de mielőtt kimentünk volna vissza fordultam hozzá.
-          Köszönöm- mosolyogtam rá és megöleltem őt még egyszer
-          Nincs mit. tudod mindannyian nagyon megkedveltünk téged már az elején.
-           Ó tényleg lehet egy kérdésem?- ő mosolyogva bólintott- Milyen ízű a vérem?
-          Öhmm.. khmm..hát.. finom- dadogta szem lesütve, és ha tudott volna biztos elpirult volna. Ezen nevettem egyet majd még utoljára megöleltem mielőtt kiléptünk volna onnan.
-          De viccen kívül milyen?
-          Fú... hát nehéz meg magyarázni, de olyat, mint a tiéd még nem kóstoltam. nagyon oda vagyunk mind annyian az illatodért- monda vigyorogva
-          Hát…- most én pirultam el - Köszi
-          Csak vicceltem, de egyébként tényleg így van!
-          Öhmm... Oké- mosolyogtam rá- Hol vannak a többiek?
-          Itt vagyunk! – kiabálták egyszerre a szaunák melletti jakuzziból
-          Ott vannak! - mutatott az előbb említett hely felé
-          Látom!- nevettem és belebokszoltam a vállába, de ez szerintem csak nekem fájt. de a látszat kedvéért megdörzsölte a karját.
-          Tudom- és rám kacsintott
-          Na, sziasztok-, vigyorogtam rá a többiek re-, de én még ez előtt csobbanok egyet a hideg medencében
-          Oké- mondták a többiek- Siess!
Miután ez megtörtént visszamentem hozzájuk és még záróráig sokat beszélgettünk és hülyültünk. Ekkor jöttem rá, hogy igaz barátokat találtam!


Na, remélem tetszett és bocsi, hogy ennyit késtem, de sok minden összejött mostanában!
Komi jöhet;)

2012. március 9., péntek

12. fejezet

Bocs ezért a nagy szünetért de lefoglalt a felvételi és szóbeli vizsgák. Végre össze hoztam egy rövidet. Remélem tetszeni fog.

(Jade)

Mikor meg érkeztünk a strandra kerestünk helyet a cuccainknak. Aztán körbe néztünk, hogy mi hol van. Miután ez is megtörtént bementünk a legnagyobb medencébe. Ashley még mindig távolság tartó volt. De úgy egy óra múlva már velünk együtt hülyéskedett. De a jó pillanatokat mindig elrontja valami vagy valaki. És most egy srác volt az ünneprontó. Azt mondta Joshnak hívják. Elmentek Ash-el valahová.

- Figyeljetek már! – szóltam oda a többieknek- Ashleyék régen elmentek már. Nem kéne utánuk mennünk?

- Nyugi Jade Ash jól van! – mondta Nick, de én nem igazán akartam elhinni.

- Én inkább megyek és megkeresem őket.

- Ne menj! Nem azért hoztuk ide Ash-t, hogy jól érezze magát?

- De igen. De mi van, ha nem érzi jól magát, ha csak Josh nem akarja elengedni?

- Jól van, ha még 5 percig nem jönnek, akkor utánuk megyünk. De szerintem nincsen semmi baja és szórakozik!

Ekkor még nem tudtuk, hogy mekkorát tévedünk.

(Ashley)

A poklok- poklát jártam meg ebben az időben. Nem hiszem el, hogy nem jön be senki a zuhanyzóba. Bár örülök is egy, kicsit, mert aki bejött volna azt biztos, hogy ugyanígy járt volna, mint én. Mer t én biztos, hogy most meg fogok halni.

Igen ezt hittem… eddig.

Láttam, ahogyan az arca eltorzul a vérszomj miatt és fájdalom miatt is hogy engem kell bántania. Féltem. Annyira féltem attól, hogy meghalok ezért szorosan bezártam a szememet. Nem láttam semmit csak azt éreztem, hogy a falhoz csap színtiszta erejéből. És még nem haltam meg. Megpróbáltam felkelni a földről, de ő újra megfogott és a falnak szorított.

- Miért nem akarsz meg halni?! Annyival könnyebb lenne neked.

Nem feleltem csak lehajtottam a fejem és a szememet továbbra is csukva tartottam. Vártam a halálomat, hogy bekövetkezzen. Nincs kitől elbúcsúznom így csak némán sírtam.

- Búcsúzz el az életedtől!

- Már megtettem…

- Akkor erről ennyit. A sohaviszontnemlátásra Ashley! Jó volt veled.

Vártam a fájdalmat a nyakamnál, vagy akárhol de nem következett be. Csak egy hatalmas nagy csattanást hallottam és én már a földön is feküdtem. Ott is maradtam és úgy összegömbölyödtem, mint egy kiscica. Valaki felemelt és ráfektetett egy hideg, sima felületre. Még mindig összehúztam magamat és a szememet is csukva tartottam.

- Ash… Ashley… Ash. ASHLEYYYYYYY!- résnyire nyitottam a szememet és egy csoki barna szempárral találtam magamat szembe-, na, végre! Jól vagy?- bólintottam- Akkor jó.

- Hol van Josh?

- Ööö… izé… éppen…

- Szétszedik a többiek? – ültem fel hírtelen és ebbe a mozdulatba bele is szédültem.

- Nos, igen.

- Nem hagyom.

- Mi? Na, nem!- próbált megfogni, de én gyorsabban kapcsoltam és leugrottam a pultról és oda szaladtam ahol éppen a többiek dulakodtak.

- Hagyjátok abba!- de nem figyeltek rám- Halljátok? HAGYJÁTOK ABBAAAA!- bezzeg erre mindenki oda fordult

- Ashley? – kérdezte Josh - Te még élsz?

- Kösz az aggódást!- kacsintottam rá majd a többiekre néztem- Hagyjátok őt békén…

- De Ash, megpróbált téged megölni! Meg akart ölni!

- Tudom. – oda sétáltam Josh elé és vártam, hogy rám nézzen – Nézz már rám! –még úgy fél percig makacskodott még végül megtette, amit kértem- Miért vagy Angelicával?

- Mert szeret engem.

- Chh. dehogy szeret!- mondta neki James

- Te ne szólj bele! bocs. –néztem James- re- De igaza van. Ő nem szeret téged. James azért mondta, mert vele is elhitette, hogy szereti!

- Ezt honnan tudod?- kérdezte mindenki egyszerre

- Meg álmodtam. De mindegy. Josh elengedünk, ha megígéred nekem, hogy elmész innen és elhagyod Angelicát! Soha többé nem keresed fel! És mint mondtam eltűnsz mintha mis sem történt volna.

- Miért nem hagyod, hogy megöljenek? Hiszen én is meg akartalak ölni.

- Éppen ezért nem öllek meg, mert én nem vagyok olyan, mint te. És attól hogy nem vagyok, már veled attól még szeretlek. És nem akarom, hogy rossz történjen veled! Ezért is jöttem el.

- Tényleg pedig a Lányok teljesen mást mondtak. Hogy a szüleid…

- …igen mega a bátyám és a gyilkosság miatt. De nem csak ezek miatt. Féltem, hogy elítéltek.

- Sajnálom… mindent!

- Oké, de most menj innen!

- Kösz…- ahogyan ezt kimondta már úgy el is tűnt.

- Ash… ez most miért volt jó?

- Szerinted engedelmeskedni fog?

- Nem tudom és igen. De úgy éreztem, hogy így helyes. És mielőtt megkérdeznétek: igen jól vagyok. Na, én ugrok szaunázni.

- De…

Nos, a többit már nem hallottam, mert az ajtó becsapódott mögöttem és én elsétáltam a stand másik végébe.

2011. november 30., szerda

ízelítő:)

A poklok- poklát jártam meg ebben az időben. Nem hiszem el, hogy nem jön be senki a zuhanyzóba. Bár örülök is egy kicsit mert aki be jött volna azt biztos, hogy ugyanígy járt volna mint én. Mert én biztos, hogy most meg fogok halni...

Igen ezt hittem és gondoltam... eddig.

2011. november 23., szerda

11.fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy késtem, de most kaptam ihletet!:) Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!;) ( És pár kominak is nagyon örülnék)
11. fejezet

(Ashley)

Ő volt az. Minden képen. De hogy találhatott rám? Olyan messze eljöttem tőlük és a múltam elől, hosszú ideig menekültem előlük. És most itt látom magam előtt a kísértő múltat. Ő volt az. Ő volt, azaz ember, aki miatt a pokolba is utána mentem volna. Ő volt a volt fiúm. És ugyanakkor miatta jöttem el otthonról. Legalábbis én Ő rá fogtam.

- Te mit keresel itt?- kérdeztem elfúló hangon

- Ugyan ezt kérdezhetném én is. Te mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy együtt leszünk örökre?

- Jaj Josh…

- Beszélhetnénk? Négyszemközt!

- Hát…

- Amúgy Josh vagyok- nyújtott kezet a többieknek. A többiek is bemutatkoztak- Mehetünk?

- Igen. Mindjárt jövök!- mondtam a többieknek

- Jól van, siess!

- Oké!- mentem Josh után

Kimentünk a medencéből és a ’ Zuhanyzók’ feliratú ajtón bementünk. Furcsálltam, hogy mért a lányzuhanyzóba megyünk be. Bent csak két lány volt, akik smároltak.

- Ki mennétek, hogy tudjak beszélgetni a barátnőmmel? – már kezdtem ellenkezni, de ő csendre intett

- Nem! Mi voltunk itt előbb! – mondta az egyik lány. Erre Josh oda ment hozzájuk és a szemükbe nézett.

- Azt mondtam, hogy KIFELÉ!- és ellökte a két lányt ki az ajtón

- Erre tényleg nem volt szükség én amúgy is…

- Csend! Leülsz!- mutatott a két csap közötti helyre. Így is tettem- Hova tűntél?!

- Tessék?

- Hova tűntél? Reggel miután felébredtem te eltűntél! Gondoltam csak lementél valamiért, de nem voltál ott. Mondom akkor biztos haza mentél. Becsengettem és Zoey azt mondta, hogy elmentél és ő sem tudja hova! Csak egy levelet hagytál…

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Mint mondtam hagytál egy levelet. Abban írtad, hogy elmentél és senki se tudhatja, hogy hova. De azzal elárultad magad, hogy azt írtad „oda megyek ahova mindig is visszavágytam”!

- De azt nem tudhattad, hogy itt leszek.

- Hát… egyedül nem is. De volt egy kis segítségem. Angelica!

- Helló Ashley! Mi újság? Vagy inkább nem is érdekel! TE Ashley nem tudom, hogy hagyhattál ott egy ilyen jó pasit otthon!

- Josh! Menj innen! Ő veszélyes!- Erre nagyot nevettek

- Jaj Ash… szerinted nem tudom, hogy micsoda Ő?

- Mi? De honnan…?

- Jaj, Kicsi lány! Már hogy ne tudná! Hiszen Ő is az!

- Mi? Josh… igaz ez?

- Persze! Te nem tudhatod milyen jó ilyennek lenni!

- Na, jó. Nekem elég belőle. Josh! Intézd el!- ezzel a mondattal ki is ment az ajtón

- Josh! Ne tedd ezt velem- kértem őt

- Sajnálom Ashley.

- Mit mondtál?

- Sajnálom. Én sem akarom ezt de Angelica kényszerít rá!

- Hogyan?

- Nála van Lora.

- A húgod? De mit akar tőlem?

- Hát megölni téged, de nem tudom miért! Sajnálom Ashley!

Ez után vámpír sebességgel nekem ugrott….

2011. június 28., kedd

10. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 10.fejezetet. Sajnálom hogy több hónapig nem volt feji, de nem volt erőm írni. De nem húzom az időt! Jó olvasást!:)

(Nick)

Miután kihülyéskedtük magunkat Ashleyvel és a fiúkkal is beszéltünk, felmentem a szobámba átöltözni. Kivettem a szekrényből egy farmer térdnadrágot és egy fekete rövid ujjú pólót. Hallottam, hogy Ashley ereszti a vizet. Biztos zuhanyozik. Lehet, hogy nekem sem árthat egy zuhany. Gyorsan levetkőztem és be is álltam a zuhany alá. Utána felvettem a ruhákat és lementem a többiekhez, akik nagy élvezettel nézték a meccset. Pár perc múlva Ashley is lejött és egyenesen a konyhába ment. Kicsit elgondolkoztam azon, hogy lehet egy ember ilyen szép. Tökéletes barna kissé göndör haj, mogyoró barna szem, szeplőnélküli, makulátlan bőr. Akár a párom is lehetne, ha nem lenne ember… ekkor egy puszit kaptam az arcomra. Ashley. Ha ember lennék szerintem bele pirultam volna. De miért kaptam puszit? A többieknek is adott egyet azután meg felment a szobájába. Kaptam tőle egy jó éjt, puszit. Ekkor jutott valami az eszembe.

- Hé, figyeljetek csak! Mi lenne, ha holnap elvinnénk Ashleyt egy kicsit strandolni?

- MI???- kaptam a választ a többiektől

- Te megőrültél? –Jade

- Nem. Csak arra gondoltam, hogy mostanában már nem is annyira vidám, mint volt. Alig mer hozzánk nyúlni… kivéve ezt a jó éjt, puszit.

- Hát én nem tudom- Lime

- Naa… ne máár! Hogy lehettek ilyenek?

- De gondoljál már bele, ha kimegyünk a napra nem fognak kicsit furán nézni ránk?

- Nem, mert holnap nem fog sütni a nap. És fedett helyre megyünk.J

- Honnan tudod, hogy holnap nem fog sütni a nap?

- Mert most szakad az eső és ez mit jelent? Na, mit?

- Azt hogy okos vagy… egy kicsit.

- Oh, kösz.

(Ashley)

Arra ébredtem, hogy valaki a nyakamat csókolgatja. Jaj de jól esik. Állj! Micsoda? Ez nem lehet. Meg akartam fordulni, hogy meg nézzem ki az, de mire megfordultam addigra már nem volt ott senki. Fura. Ugyanazt az álmot láttam, mint tegnap délután. Ugyanolyan rossz is volt és ugyanolyan ijesztő. Valami ért fájt a nyakam. Oda nyúltam és megnyomogattam. Fáj. Kikeltem az ágyból és odasétáltam a tükörhöz. Félresöpörtem a hajam. Amit láttam azt egyszerűen lehetetlen volt. Valaki megharapta, de nagyon erősen. Nem vámpírharapás volt, hanem egy emberé. Ajjaj, ez nem lesz jó. Ekkor valaki kopogott. Gyorsan előreraktam a hajam úgy, hogy eltakarja a harapásnyomot.

- Gyere!

- Szia! Hogy vagy?- Jade. Megnyugodtam. Azóta bízom meg Jade-be mikor a parton leszedte rólam a fiúkat

- Szia. Jól.

- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy lemegyünk a strandra. Úgyhogy úgy öltözz és pakolj.

- Oh, miért megyünk?

- Nem akarsz?- olyan megbántott arcot vágott, hogy azt hittem mindjárt elsírja magát

- De, persze.

- Akkor jó!J

- De ti hogy fogtok ki menni a napra?

- Nem süt a nap viszont nagyon meleg lesz. Ja és benti részen leszünk, ha netán mégis kisütne.

- Oké. Köszi. Szia.

- Szia!

Hát ez most a leg rosszabbkor jött. Na, sebaj. Elővettem a vörös bikinimet meg egy pamut miniszoknyát, ami combközépig ért és egy vállkendőt. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a cuccokat. Egy kistáskába bepakoltam a pénztárcámat, egy fésűt, egy hajgumit, pár csatot, naptejet, ha tényleg kisüt a nap, akkor kifekszek napozni és a napszemcsimet pedig a fejemre tettem. És kész is vagyok. Lementem a nappaliba, de a fiúk még nem voltak lent. Így kimentem egy kicsit. Ez a strand nagyon nem jó dolog. És még mindig nem jöttem rá, hogy mi lehetett ez a parton. Mindenesetre csodálkozom, hogy a fiúk nem kerülnek emiatt. Körül néztem az udvaron és rájöttem, hogy igazából nem is voltam úgy a környéken kivéve mikor az erdőbe futottam. Ha úgy vesszük, az erdőben vagyunk egy tisztáson. Úgy nézett ki mintha ezen a részen nem nőtt volna fa. Sima, puha, mélyzöld fűtenger volt asz udvaron. A hintaágynál volt egy kőből készült kerek valami. Oda sétáltam és megnéztem. Szalonnasütő hely volt. És az egész házkörüli rész meg az udvart az erdő úgy vette körül mintha kerítés lenne. A fák között volt egy út, amin a múltkor mentünk ki a városba. És volt egy másik, ami a tengerpartra vezetett le. A második út felé sétáltam. Annyira elgondolkodhattam, hogy azt vettem észre, hogy leértem a partra. A táskámat és a törölközőt ledobtam a homokra és bementem a vízbe. Csak addig mentem be, hogy el ne érje a víz a szoknyám. Amint megálltam egy kézfonódott a derekamra és ezt suttogta a fülembe:

- Mit tettél Rose?- ekkor ragadott magával egy emlék

„A bátyámmal voltam a kocsijában. A koncertről jövünk haza. A rádióból max-on volt a hangerő úgy üvöltött a kedvenc zenénk. Miközben teli torokból éneklünk nekem valami baj lett a biztonsági övemmel. Sehogy se tudtam vele mit kezdeni és majdnem megfojtott. Mondtam Zacnek, hogy segítsen. És ő azonnal elfordította a figyelmét az útról rám. Ekkor lett a baj. A lámpa nekünk zöldet mutatott a szembejövőnek, pedig pirosat. De a kamionsofőrt nem érdekelte átjött rajta. És ekkor csapódott nekünk a kamion.”

A kéz eltűnt rólam és ezzel az emlék is. Sírtam. Hangtalanul, ömlött a könnyem. Miért épp velem történt meg? Miért épp Ő halt meg? Miért nem én? Miért épp engem szúrt ki valaki, hogy kísértsen a múlt? Miért nem kapok választ a kérdéseimre?

- Ashley!- Lime volt az- Már egy fél órája keresünk téged. És… héj jól vagy?

- Igen… persze - töröltem le a könnyeket az arcomról- Menjünk!- a karját a vállam köré rakta, de én leráztam és párlépéssel odébb mentem

- Ashley hol voltál? Égen, földön kerestünk! – Jade

- Ashley! Aggódtunk érted!- James

- Héj kiscsaj jól vagy?- Nick

- Igen fiúk. Jól vagyok. Sajnálom, hogy eltűntem. De most menjünk.

- Oké! Na, nyomás!

- Na de hogyan?- kérdezte Jade

- Kocsival.

- Na, de..

- A-a nincs ellenkezés megyünk és kész!- mondtam

- Oké!

Ki mentünk a vízből, mert közben a fiúk is bejöttek hozzánk. Fel kaptam a cuccaimat és mentünk vissza a fák közé. Csendesen sétálgattunk csak Jade és Nick beszéltek valamit, de úgy hogy azt én ne halljam. Egyszer csak valaki felkapott az ölébe. Jade volt az. Egészen a házig futott velem, ott letett én meg várakozóan néztem rá.

- Kinek volt az ötlete?- kérdeztem haragot színlelve

- Nicknek!- árulkodott James még a többiek élesen néztek rá- Én mondtam nekik, hogy ez nem jó ötlet de…

- Oh, ki más ötlete lett volna?- mondtam és James szövegelését nem vettem figyelembe

- Sajnálom- mondta Nick

- Sajnálod? A sajnálatod édeskevés hogy engem kiengesztelj!- az arcán kezdett eluralkodni a félelem mikor én gonoszul elvigyorodtam és rá ugrottam, de akkora lendülettel, hogy mind ketten a földön kötöttünk ki. Megint.

- Már megint kezded? – kérdezte nevetve

- Aham. – vigyorogtam rá továbbra is

- Pedig ez nagyon rossz döntés volt- és most Ő vigyorgott gonoszul. Hirtelen elkezdett csikizni.

*5 perc múlva

- Jól van... feladom! Elég már!- kértem őt már sokadszorra

- Igen, most már kibosszultátok magatokat!- mondta Jade nevetve

- Jól van-mondta Nick még mindig vigyorogva

- Na de most már tényleg menjünk!- mondta James türelmetlenül

Így is történt. Beszálltunk a kocsimba és kimentünk a másik úton az erdőből. Egy félóra alatt odaértünk a strandhoz. Kiszálltunk én meg becsuktam a kocsit. Bementünk és megvettük a belépőt. Kerestünk magunknak helyet és miután ez megvolt bementünk a nagy medencébe. Vagyis inkább engem belöktek a medencébe. És na, ki volt a bűnös? Szokás szerint Nick. Még mindig hülyéskedtünk mikor valaki a nevemen szólított. Hátrafordultam, és amikor meg láttam ki az nagyon nagyot csodálkoztam.

- Szia Ashley! Rég találkoztunk!

- Josh…?