(Nick)
Miután kihülyéskedtük magunkat Ashleyvel és a fiúkkal is beszéltünk, felmentem a szobámba átöltözni. Kivettem a szekrényből egy farmer térdnadrágot és egy fekete rövid ujjú pólót. Hallottam, hogy Ashley ereszti a vizet. Biztos zuhanyozik. Lehet, hogy nekem sem árthat egy zuhany. Gyorsan levetkőztem és be is álltam a zuhany alá. Utána felvettem a ruhákat és lementem a többiekhez, akik nagy élvezettel nézték a meccset. Pár perc múlva Ashley is lejött és egyenesen a konyhába ment. Kicsit elgondolkoztam azon, hogy lehet egy ember ilyen szép. Tökéletes barna kissé göndör haj, mogyoró barna szem, szeplőnélküli, makulátlan bőr. Akár a párom is lehetne, ha nem lenne ember… ekkor egy puszit kaptam az arcomra. Ashley. Ha ember lennék szerintem bele pirultam volna. De miért kaptam puszit? A többieknek is adott egyet azután meg felment a szobájába. Kaptam tőle egy jó éjt, puszit. Ekkor jutott valami az eszembe.
- Hé, figyeljetek csak! Mi lenne, ha holnap elvinnénk Ashleyt egy kicsit strandolni?
- MI???- kaptam a választ a többiektől
- Te megőrültél? –Jade
- Nem. Csak arra gondoltam, hogy mostanában már nem is annyira vidám, mint volt. Alig mer hozzánk nyúlni… kivéve ezt a jó éjt, puszit.
- Hát én nem tudom- Lime
- Naa… ne máár! Hogy lehettek ilyenek?
- De gondoljál már bele, ha kimegyünk a napra nem fognak kicsit furán nézni ránk?
- Nem, mert holnap nem fog sütni a nap. És fedett helyre megyünk.J
- Honnan tudod, hogy holnap nem fog sütni a nap?
- Mert most szakad az eső és ez mit jelent? Na, mit?
- Azt hogy okos vagy… egy kicsit.
- Oh, kösz.
(Ashley)
Arra ébredtem, hogy valaki a nyakamat csókolgatja. Jaj de jól esik. Állj! Micsoda? Ez nem lehet. Meg akartam fordulni, hogy meg nézzem ki az, de mire megfordultam addigra már nem volt ott senki. Fura. Ugyanazt az álmot láttam, mint tegnap délután. Ugyanolyan rossz is volt és ugyanolyan ijesztő. Valami ért fájt a nyakam. Oda nyúltam és megnyomogattam. Fáj. Kikeltem az ágyból és odasétáltam a tükörhöz. Félresöpörtem a hajam. Amit láttam azt egyszerűen lehetetlen volt. Valaki megharapta, de nagyon erősen. Nem vámpírharapás volt, hanem egy emberé. Ajjaj, ez nem lesz jó. Ekkor valaki kopogott. Gyorsan előreraktam a hajam úgy, hogy eltakarja a harapásnyomot.
- Gyere!
- Szia! Hogy vagy?- Jade. Megnyugodtam. Azóta bízom meg Jade-be mikor a parton leszedte rólam a fiúkat
- Szia. Jól.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy lemegyünk a strandra. Úgyhogy úgy öltözz és pakolj.
- Oh, miért megyünk?
- Nem akarsz?- olyan megbántott arcot vágott, hogy azt hittem mindjárt elsírja magát
- De, persze.
- Akkor jó!J
- De ti hogy fogtok ki menni a napra?
- Nem süt a nap viszont nagyon meleg lesz. Ja és benti részen leszünk, ha netán mégis kisütne.
- Oké. Köszi. Szia.
- Szia!
Hát ez most a leg rosszabbkor jött. Na, sebaj. Elővettem a vörös bikinimet meg egy pamut miniszoknyát, ami combközépig ért és egy vállkendőt. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a cuccokat. Egy kistáskába bepakoltam a pénztárcámat, egy fésűt, egy hajgumit, pár csatot, naptejet, ha tényleg kisüt a nap, akkor kifekszek napozni és a napszemcsimet pedig a fejemre tettem. És kész is vagyok. Lementem a nappaliba, de a fiúk még nem voltak lent. Így kimentem egy kicsit. Ez a strand nagyon nem jó dolog. És még mindig nem jöttem rá, hogy mi lehetett ez a parton. Mindenesetre csodálkozom, hogy a fiúk nem kerülnek emiatt. Körül néztem az udvaron és rájöttem, hogy igazából nem is voltam úgy a környéken kivéve mikor az erdőbe futottam. Ha úgy vesszük, az erdőben vagyunk egy tisztáson. Úgy nézett ki mintha ezen a részen nem nőtt volna fa. Sima, puha, mélyzöld fűtenger volt asz udvaron. A hintaágynál volt egy kőből készült kerek valami. Oda sétáltam és megnéztem. Szalonnasütő hely volt. És az egész házkörüli rész meg az udvart az erdő úgy vette körül mintha kerítés lenne. A fák között volt egy út, amin a múltkor mentünk ki a városba. És volt egy másik, ami a tengerpartra vezetett le. A második út felé sétáltam. Annyira elgondolkodhattam, hogy azt vettem észre, hogy leértem a partra. A táskámat és a törölközőt ledobtam a homokra és bementem a vízbe. Csak addig mentem be, hogy el ne érje a víz a szoknyám. Amint megálltam egy kézfonódott a derekamra és ezt suttogta a fülembe:
- Mit tettél Rose?- ekkor ragadott magával egy emlék
„A bátyámmal voltam a kocsijában. A koncertről jövünk haza. A rádióból max-on volt a hangerő úgy üvöltött a kedvenc zenénk. Miközben teli torokból éneklünk nekem valami baj lett a biztonsági övemmel. Sehogy se tudtam vele mit kezdeni és majdnem megfojtott. Mondtam Zacnek, hogy segítsen. És ő azonnal elfordította a figyelmét az útról rám. Ekkor lett a baj. A lámpa nekünk zöldet mutatott a szembejövőnek, pedig pirosat. De a kamionsofőrt nem érdekelte átjött rajta. És ekkor csapódott nekünk a kamion.”
A kéz eltűnt rólam és ezzel az emlék is. Sírtam. Hangtalanul, ömlött a könnyem. Miért épp velem történt meg? Miért épp Ő halt meg? Miért nem én? Miért épp engem szúrt ki valaki, hogy kísértsen a múlt? Miért nem kapok választ a kérdéseimre?
- Ashley!- Lime volt az- Már egy fél órája keresünk téged. És… héj jól vagy?
- Igen… persze - töröltem le a könnyeket az arcomról- Menjünk!- a karját a vállam köré rakta, de én leráztam és párlépéssel odébb mentem
- Ashley hol voltál? Égen, földön kerestünk! – Jade
- Ashley! Aggódtunk érted!- James
- Héj kiscsaj jól vagy?- Nick
- Igen fiúk. Jól vagyok. Sajnálom, hogy eltűntem. De most menjünk.
- Oké! Na, nyomás!
- Na de hogyan?- kérdezte Jade
- Kocsival.
- Na, de..
- A-a nincs ellenkezés megyünk és kész!- mondtam
- Oké!
Ki mentünk a vízből, mert közben a fiúk is bejöttek hozzánk. Fel kaptam a cuccaimat és mentünk vissza a fák közé. Csendesen sétálgattunk csak Jade és Nick beszéltek valamit, de úgy hogy azt én ne halljam. Egyszer csak valaki felkapott az ölébe. Jade volt az. Egészen a házig futott velem, ott letett én meg várakozóan néztem rá.
- Kinek volt az ötlete?- kérdeztem haragot színlelve
- Nicknek!- árulkodott James még a többiek élesen néztek rá- Én mondtam nekik, hogy ez nem jó ötlet de…
- Oh, ki más ötlete lett volna?- mondtam és James szövegelését nem vettem figyelembe
- Sajnálom- mondta Nick
- Sajnálod? A sajnálatod édeskevés hogy engem kiengesztelj!- az arcán kezdett eluralkodni a félelem mikor én gonoszul elvigyorodtam és rá ugrottam, de akkora lendülettel, hogy mind ketten a földön kötöttünk ki. Megint.
- Már megint kezded? – kérdezte nevetve
- Aham. – vigyorogtam rá továbbra is
- Pedig ez nagyon rossz döntés volt- és most Ő vigyorgott gonoszul. Hirtelen elkezdett csikizni.
*5 perc múlva
- Jól van... feladom! Elég már!- kértem őt már sokadszorra
- Igen, most már kibosszultátok magatokat!- mondta Jade nevetve
- Jól van-mondta Nick még mindig vigyorogva
- Na de most már tényleg menjünk!- mondta James türelmetlenül
Így is történt. Beszálltunk a kocsimba és kimentünk a másik úton az erdőből. Egy félóra alatt odaértünk a strandhoz. Kiszálltunk én meg becsuktam a kocsit. Bementünk és megvettük a belépőt. Kerestünk magunknak helyet és miután ez megvolt bementünk a nagy medencébe. Vagyis inkább engem belöktek a medencébe. És na, ki volt a bűnös? Szokás szerint Nick. Még mindig hülyéskedtünk mikor valaki a nevemen szólított. Hátrafordultam, és amikor meg láttam ki az nagyon nagyot csodálkoztam.
- Szia Ashley! Rég találkoztunk!
- Josh…?
