Sziasztok, Boldog karácsonyt mindenkinek. Remélem, jó dolgokat kaptok vagy kaptatok! És remélem, jól érzitek magatokat. :)Hoztam egy kis frisset remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást és Boldog Karácsonyt! :) Legyetek jók.
(James)
Több mint 4 órája hogy Ashley elment. Meg állás nélkül zuhogott az eső. Bevallom, hogy aggódtam érte. Nagyon. Volt benne valami, amitől nem tudok szomorú lenni. Egyszerűen boldog voltam tőle. De most aggodalmat okoz. Nem tudjuk, hogy merre ment csak annyit hogy az erdőben van. Ráadásul az eső eltüntette a nyomokat utána. Limenak pedig 2 percenként kitörései voltak, hogy ő akkor is utána akar menni, és hogy az ő hibája. De azt nem mondja el, hogy mi történt kint. Rá néztem az órára.21:39. Nem sokára Lime megint rákezd. 5…4…3…2…1….
- Én meg keresem!
- Nem Lime. Nem mehetsz, utána majd visszajön. Ülj le! Ne félj, majd haza jön- próbálta nyugtatni Nick ismét.
- De kitudja, mi baja lehet neki egyedül az erdőben! És ha valami idegen nomáddal találkozik és megtámadja?! Megöli… és az én hibámból- a végét elmotyogta elfúló hangon
- Lime hagyd már abba!- csattant fel Jade és felállt
- Most hova mész?
- Ki…- értetlenül néztünk. nagyot sóhajtott és így fojtatta-… megkeresni Ashleyt.
Lime rohant hozzá és kutató tekintettel mered rá 1 percig. Majd bólintott és felénk fordult.
- Ki jön még?
- Én- mondtuk egyszerre Nickkel.
- Jól van. Szóródjunk szét, és ha bár melyikünk talál valamit, akkor azonnal hívjuk egymást.
- Engem hívjatok, mert én tudok egyszerre kapcsolni 5-6 embert.
- Oké. Gyerünk!
Ki mentünk majd mind annyian berohantunk az erdőbe. Megpróbáltam mélyen beszívni a levegőt hátha meg érzem egy kicsit az illatát, de nem igazán akart működni. Miért kellet az nap lemennem a partra? Ilyen gondolatok kavarogtak a fejembe miközben folyatattam a keresést.
(Nick)
Unalom a keresés. De végig furcsa érzésem van. Nyugtalanít, hogy mi lehet vele? Nem. Az nem lehet én végig csak ételként néztem az emberekre. De mégis aggódtam ezért olyan kellemetlen volt. addig észre se vettem, hogy van valami ellőttem, amíg meg nem botlottam benne és meg nem kóstoltam kicsit a földet. Felálltam és jó messze akartam rúgni azt a valamit mérgemben mikor rá jöttem mi az. Akkora meg könnyebbülés volt számomra, amit még soha nem éreztem eddig. Sikerült.
(Jade)
Nem futottam olyan gyorsan és minden kicsi zajra felfigyeltem. 20 perc múlva rezgett a telefonom. Nick volt.
- Hello!
- Megtaláltam. Gyertek vissza a házhoz.- Meg se várta, hogy mondjak valamit és kinyomta. Gyorsan megkerestem Lime és James számát és felhívtam őket. Egyszerre vették fel.
- Megtaláltad?- kérdezték egyszerre. Nevettem egyet.
- Nem… De Nick igen. Gyertek a házhoz.
- Ott találkozunk- mondták ismét egyszerre és kinyomták. Megint felnevettem és szaladtam a házhoz. Hallottam, hogy ver a szíve Ashleynek de volt valami furcsa benne. Nagyon lassan és egyenlőtlenül dobogott. Haldoklott…
(Lime)
Nem hittem, hogy meg fogjuk találni. De megtaláltuk. Mikor megtudtam, hogy Nicknél van. Rohantam vissza a házhoz, mint egy őrült. Berontottam az ajtón fel az emeletre. Már nyitottam volna be a szobába mikor meghallottam őket.
- Haldoklik.
- Igen. Jéghideg. Olyan, mint mi- beléptem
- Sziasztok.
- Szia.
- Hello.
Nem igazán érdekeltek. Leültem Ashley mellé és meg fogtam a kezét.
- Lime… - kezdte óvatosan Jade- Lime…
- Haldoklik- mondta Nick
- Tudom.
- Meg fog halni.
- Nem engedem!
- Nem tehetsz semmit.
- De igen Jade! Megmentem Ha vámpírrá változik, élhetne.
- Ez az egy, amit nem szeretne. Inkább választaná a halált-jött be James
- De nem halhat meg!
- Nem fog.
- Honnan tudod?!
- Onnan hogy kinyitotta a szemét.
Mindenki oda fordult. És tényleg nyitva volt.
- Ashley? Hallasz?- Bólintás volt a válasz.
- Fáj valamid?- megrázta a fejét
- Cs-csak… f- fázok… - vacogta. Meg könnyebbülten felsóhajtottam. Betakartuk még plédekkel.
- Jobb?- bólintott
- Remek.
- Lime…
- Igen?
- Fáradt vagyok-elmosolyodtam
- Akkor aludj.
- Itt maradsz? – a fiukra néztem. Bólintottak. Kivéve James.
- James?
- Ööö…oké.
- Kösz- megszorítottam Ashley kezét. De csak gyöngén.
- Lime én… - motyogott valamit- én…-De tovább nem jutott, mert elaludt
Más nap reggel egyedül voltam Ashley-vel a többiek lel mentek vadászni. Ültem az ágyon és fogtam a kezét. Több, mint 12 órája alszik. Aggódtam érte. Fél óra múlva felébredt.
- oh… jó reggelt! – mondta kicsit szégyellősen
- Jó reggelt, hogy vagy?
- Am… kösz jól. – még csak most tűnt fel mennyire más a hangja. Olyan dallamos volt.
- Mi történt tegnap?
- Ööö… hát… azt hiszem… nem tudom, nem emlékszem. –felkelt és elhúzta a függönyt. A hirtelen fénytől mind ketten hunyorogtunk és vártuk, hogy visszakapjuk „látásunkat”.
- Gyere, enned kell valamit.
- Oké. –lementünk, de amikor elkezdett sétálni úgy néztem, mint akit megbűvöltek. Hihetetlenül könnyedén járt még belém is belém hasított a féltékenység.
- Kérsz inni?
- Aha!
- Cola?
- Az jó lesz. – adtam neki egy pohár Colát és imádkoztam, hogy ne köpje ki. Nem köpte. –Szóval mi történt tegnap?
- Hát… ne ijedj meg, de te tegnap meghaltál.
- Mi? Na, nem. Lime veled valami történt! Nem halhattam meg mivel itt állok előtted!
- Akár hiszed akár nem meghaltál. Én, öltelek meg… de nem szándékosan.
- Oh… és, hogy… haltam… meg?
- Tegnap lent voltunk a parton és te elestél. Beverted a fejed és elkezdtél vérezni. Én meg… Nem tudtam ellen állni...
- Jól van, értem.
- Így haltál meg aztán hogy is mondjam… feltámadtál. Még soha nem láttam ilyet. Utána meg haza jöttünk. Kimentünk beszélni utána pedig valamiért meg ijedtél és berohantál az erdőbe. Nick talált meg eszméletlenül. –természetesen, ami számomra nem kívánatos volt azt szépen körül írtam.
- Aha. Akkor én most vámpír vagyok?
- Nem. Még mi sem tudjuk, hogy mi lehetsz. Vagyis hogy mi történhetett.
- Aha.
(Ashley)
Szépen hallgattam Lime történetét. Közben sok mindent észrevettem magamon… vagyis magamban. Hallottam a tengert amint a sziklákat ostromolja. Érdekes. Rá néztem Limera egész más volt most rá nézni, mint amikor először láttam. Alaposan végigmértem minden egyes négyzetcentiméterét az arcának. Tökéletes.
- Mit nézel?
- Nem tudom olyan más vagy.
- Van kedved sétálni?
- Aha.
- Közben mesélek rólunk.
- Jó. – nem annyira emlékezett a múltjára, de annyit tud, hogy hol éltek és hogy volt 4 testvére.
- Csak ennyire emlékszel?
- Aha. –megcsörrent a telefonja- Bocs.
- Igen?
- szia. James vagyok. Felébredt?
- Szia! Persze.
- Beszélhetek vele?
- öö… akarsz, James- szel beszélni? –megrázta a fejét
- Most nem tud beszélni, mert fáradt. Majd felhív, ha jobban lesz. Ti csak maradjatok nyugodtan!
- Oké. De… mi ez? Ja, ne! Hagyjál békén. Ne már menj innen! Segíts Lime! Segí……
A vonal megszakadt…
