A poklok- poklát jártam meg ebben az időben. Nem hiszem el, hogy nem jön be senki a zuhanyzóba. Bár örülök is egy kicsit mert aki be jött volna azt biztos, hogy ugyanígy járt volna mint én. Mert én biztos, hogy most meg fogok halni...
Igen ezt hittem és gondoltam... eddig.
(Ashley)
Ő volt az. Minden képen. De hogy találhatott rám? Olyan messze eljöttem tőlük és a múltam elől, hosszú ideig menekültem előlük. És most itt látom magam előtt a kísértő múltat. Ő volt az. Ő volt, azaz ember, aki miatt a pokolba is utána mentem volna. Ő volt a volt fiúm. És ugyanakkor miatta jöttem el otthonról. Legalábbis én Ő rá fogtam.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem elfúló hangon
- Ugyan ezt kérdezhetném én is. Te mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy együtt leszünk örökre?
- Jaj Josh…
- Beszélhetnénk? Négyszemközt!
- Hát…
- Amúgy Josh vagyok- nyújtott kezet a többieknek. A többiek is bemutatkoztak- Mehetünk?
- Igen. Mindjárt jövök!- mondtam a többieknek
- Jól van, siess!
- Oké!- mentem Josh után
Kimentünk a medencéből és a ’ Zuhanyzók’ feliratú ajtón bementünk. Furcsálltam, hogy mért a lányzuhanyzóba megyünk be. Bent csak két lány volt, akik smároltak.
- Ki mennétek, hogy tudjak beszélgetni a barátnőmmel? – már kezdtem ellenkezni, de ő csendre intett
- Nem! Mi voltunk itt előbb! – mondta az egyik lány. Erre Josh oda ment hozzájuk és a szemükbe nézett.
- Azt mondtam, hogy KIFELÉ!- és ellökte a két lányt ki az ajtón
- Erre tényleg nem volt szükség én amúgy is…
- Csend! Leülsz!- mutatott a két csap közötti helyre. Így is tettem- Hova tűntél?!
- Tessék?
- Hova tűntél? Reggel miután felébredtem te eltűntél! Gondoltam csak lementél valamiért, de nem voltál ott. Mondom akkor biztos haza mentél. Becsengettem és Zoey azt mondta, hogy elmentél és ő sem tudja hova! Csak egy levelet hagytál…
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Mint mondtam hagytál egy levelet. Abban írtad, hogy elmentél és senki se tudhatja, hogy hova. De azzal elárultad magad, hogy azt írtad „oda megyek ahova mindig is visszavágytam”!
- De azt nem tudhattad, hogy itt leszek.
- Hát… egyedül nem is. De volt egy kis segítségem. Angelica!
- Helló Ashley! Mi újság? Vagy inkább nem is érdekel! TE Ashley nem tudom, hogy hagyhattál ott egy ilyen jó pasit otthon!
- Josh! Menj innen! Ő veszélyes!- Erre nagyot nevettek
- Jaj Ash… szerinted nem tudom, hogy micsoda Ő?
- Mi? De honnan…?
- Jaj, Kicsi lány! Már hogy ne tudná! Hiszen Ő is az!
- Mi? Josh… igaz ez?
- Persze! Te nem tudhatod milyen jó ilyennek lenni!
- Na, jó. Nekem elég belőle. Josh! Intézd el!- ezzel a mondattal ki is ment az ajtón
- Josh! Ne tedd ezt velem- kértem őt
- Sajnálom Ashley.
- Mit mondtál?
- Sajnálom. Én sem akarom ezt de Angelica kényszerít rá!
- Hogyan?
- Nála van Lora.
- A húgod? De mit akar tőlem?
- Hát megölni téged, de nem tudom miért! Sajnálom Ashley!
Ez után vámpír sebességgel nekem ugrott….