Jó olvasást!;) ( És pár kominak is nagyon örülnék)
11. fejezet
(Ashley)
Ő volt az. Minden képen. De hogy találhatott rám? Olyan messze eljöttem tőlük és a múltam elől, hosszú ideig menekültem előlük. És most itt látom magam előtt a kísértő múltat. Ő volt az. Ő volt, azaz ember, aki miatt a pokolba is utána mentem volna. Ő volt a volt fiúm. És ugyanakkor miatta jöttem el otthonról. Legalábbis én Ő rá fogtam.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem elfúló hangon
- Ugyan ezt kérdezhetném én is. Te mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy együtt leszünk örökre?
- Jaj Josh…
- Beszélhetnénk? Négyszemközt!
- Hát…
- Amúgy Josh vagyok- nyújtott kezet a többieknek. A többiek is bemutatkoztak- Mehetünk?
- Igen. Mindjárt jövök!- mondtam a többieknek
- Jól van, siess!
- Oké!- mentem Josh után
Kimentünk a medencéből és a ’ Zuhanyzók’ feliratú ajtón bementünk. Furcsálltam, hogy mért a lányzuhanyzóba megyünk be. Bent csak két lány volt, akik smároltak.
- Ki mennétek, hogy tudjak beszélgetni a barátnőmmel? – már kezdtem ellenkezni, de ő csendre intett
- Nem! Mi voltunk itt előbb! – mondta az egyik lány. Erre Josh oda ment hozzájuk és a szemükbe nézett.
- Azt mondtam, hogy KIFELÉ!- és ellökte a két lányt ki az ajtón
- Erre tényleg nem volt szükség én amúgy is…
- Csend! Leülsz!- mutatott a két csap közötti helyre. Így is tettem- Hova tűntél?!
- Tessék?
- Hova tűntél? Reggel miután felébredtem te eltűntél! Gondoltam csak lementél valamiért, de nem voltál ott. Mondom akkor biztos haza mentél. Becsengettem és Zoey azt mondta, hogy elmentél és ő sem tudja hova! Csak egy levelet hagytál…
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Mint mondtam hagytál egy levelet. Abban írtad, hogy elmentél és senki se tudhatja, hogy hova. De azzal elárultad magad, hogy azt írtad „oda megyek ahova mindig is visszavágytam”!
- De azt nem tudhattad, hogy itt leszek.
- Hát… egyedül nem is. De volt egy kis segítségem. Angelica!
- Helló Ashley! Mi újság? Vagy inkább nem is érdekel! TE Ashley nem tudom, hogy hagyhattál ott egy ilyen jó pasit otthon!
- Josh! Menj innen! Ő veszélyes!- Erre nagyot nevettek
- Jaj Ash… szerinted nem tudom, hogy micsoda Ő?
- Mi? De honnan…?
- Jaj, Kicsi lány! Már hogy ne tudná! Hiszen Ő is az!
- Mi? Josh… igaz ez?
- Persze! Te nem tudhatod milyen jó ilyennek lenni!
- Na, jó. Nekem elég belőle. Josh! Intézd el!- ezzel a mondattal ki is ment az ajtón
- Josh! Ne tedd ezt velem- kértem őt
- Sajnálom Ashley.
- Mit mondtál?
- Sajnálom. Én sem akarom ezt de Angelica kényszerít rá!
- Hogyan?
- Nála van Lora.
- A húgod? De mit akar tőlem?
- Hát megölni téged, de nem tudom miért! Sajnálom Ashley!
Ez után vámpír sebességgel nekem ugrott….
