A poklok- poklát jártam meg ebben az időben. Nem hiszem el, hogy nem jön be senki a zuhanyzóba. Bár örülök is egy kicsit mert aki be jött volna azt biztos, hogy ugyanígy járt volna mint én. Mert én biztos, hogy most meg fogok halni...
Igen ezt hittem és gondoltam... eddig.
(Ashley)
Ő volt az. Minden képen. De hogy találhatott rám? Olyan messze eljöttem tőlük és a múltam elől, hosszú ideig menekültem előlük. És most itt látom magam előtt a kísértő múltat. Ő volt az. Ő volt, azaz ember, aki miatt a pokolba is utána mentem volna. Ő volt a volt fiúm. És ugyanakkor miatta jöttem el otthonról. Legalábbis én Ő rá fogtam.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem elfúló hangon
- Ugyan ezt kérdezhetném én is. Te mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy együtt leszünk örökre?
- Jaj Josh…
- Beszélhetnénk? Négyszemközt!
- Hát…
- Amúgy Josh vagyok- nyújtott kezet a többieknek. A többiek is bemutatkoztak- Mehetünk?
- Igen. Mindjárt jövök!- mondtam a többieknek
- Jól van, siess!
- Oké!- mentem Josh után
Kimentünk a medencéből és a ’ Zuhanyzók’ feliratú ajtón bementünk. Furcsálltam, hogy mért a lányzuhanyzóba megyünk be. Bent csak két lány volt, akik smároltak.
- Ki mennétek, hogy tudjak beszélgetni a barátnőmmel? – már kezdtem ellenkezni, de ő csendre intett
- Nem! Mi voltunk itt előbb! – mondta az egyik lány. Erre Josh oda ment hozzájuk és a szemükbe nézett.
- Azt mondtam, hogy KIFELÉ!- és ellökte a két lányt ki az ajtón
- Erre tényleg nem volt szükség én amúgy is…
- Csend! Leülsz!- mutatott a két csap közötti helyre. Így is tettem- Hova tűntél?!
- Tessék?
- Hova tűntél? Reggel miután felébredtem te eltűntél! Gondoltam csak lementél valamiért, de nem voltál ott. Mondom akkor biztos haza mentél. Becsengettem és Zoey azt mondta, hogy elmentél és ő sem tudja hova! Csak egy levelet hagytál…
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Mint mondtam hagytál egy levelet. Abban írtad, hogy elmentél és senki se tudhatja, hogy hova. De azzal elárultad magad, hogy azt írtad „oda megyek ahova mindig is visszavágytam”!
- De azt nem tudhattad, hogy itt leszek.
- Hát… egyedül nem is. De volt egy kis segítségem. Angelica!
- Helló Ashley! Mi újság? Vagy inkább nem is érdekel! TE Ashley nem tudom, hogy hagyhattál ott egy ilyen jó pasit otthon!
- Josh! Menj innen! Ő veszélyes!- Erre nagyot nevettek
- Jaj Ash… szerinted nem tudom, hogy micsoda Ő?
- Mi? De honnan…?
- Jaj, Kicsi lány! Már hogy ne tudná! Hiszen Ő is az!
- Mi? Josh… igaz ez?
- Persze! Te nem tudhatod milyen jó ilyennek lenni!
- Na, jó. Nekem elég belőle. Josh! Intézd el!- ezzel a mondattal ki is ment az ajtón
- Josh! Ne tedd ezt velem- kértem őt
- Sajnálom Ashley.
- Mit mondtál?
- Sajnálom. Én sem akarom ezt de Angelica kényszerít rá!
- Hogyan?
- Nála van Lora.
- A húgod? De mit akar tőlem?
- Hát megölni téged, de nem tudom miért! Sajnálom Ashley!
Ez után vámpír sebességgel nekem ugrott….
(Nick)
Miután kihülyéskedtük magunkat Ashleyvel és a fiúkkal is beszéltünk, felmentem a szobámba átöltözni. Kivettem a szekrényből egy farmer térdnadrágot és egy fekete rövid ujjú pólót. Hallottam, hogy Ashley ereszti a vizet. Biztos zuhanyozik. Lehet, hogy nekem sem árthat egy zuhany. Gyorsan levetkőztem és be is álltam a zuhany alá. Utána felvettem a ruhákat és lementem a többiekhez, akik nagy élvezettel nézték a meccset. Pár perc múlva Ashley is lejött és egyenesen a konyhába ment. Kicsit elgondolkoztam azon, hogy lehet egy ember ilyen szép. Tökéletes barna kissé göndör haj, mogyoró barna szem, szeplőnélküli, makulátlan bőr. Akár a párom is lehetne, ha nem lenne ember… ekkor egy puszit kaptam az arcomra. Ashley. Ha ember lennék szerintem bele pirultam volna. De miért kaptam puszit? A többieknek is adott egyet azután meg felment a szobájába. Kaptam tőle egy jó éjt, puszit. Ekkor jutott valami az eszembe.
- Hé, figyeljetek csak! Mi lenne, ha holnap elvinnénk Ashleyt egy kicsit strandolni?
- MI???- kaptam a választ a többiektől
- Te megőrültél? –Jade
- Nem. Csak arra gondoltam, hogy mostanában már nem is annyira vidám, mint volt. Alig mer hozzánk nyúlni… kivéve ezt a jó éjt, puszit.
- Hát én nem tudom- Lime
- Naa… ne máár! Hogy lehettek ilyenek?
- De gondoljál már bele, ha kimegyünk a napra nem fognak kicsit furán nézni ránk?
- Nem, mert holnap nem fog sütni a nap. És fedett helyre megyünk.J
- Honnan tudod, hogy holnap nem fog sütni a nap?
- Mert most szakad az eső és ez mit jelent? Na, mit?
- Azt hogy okos vagy… egy kicsit.
- Oh, kösz.
(Ashley)
Arra ébredtem, hogy valaki a nyakamat csókolgatja. Jaj de jól esik. Állj! Micsoda? Ez nem lehet. Meg akartam fordulni, hogy meg nézzem ki az, de mire megfordultam addigra már nem volt ott senki. Fura. Ugyanazt az álmot láttam, mint tegnap délután. Ugyanolyan rossz is volt és ugyanolyan ijesztő. Valami ért fájt a nyakam. Oda nyúltam és megnyomogattam. Fáj. Kikeltem az ágyból és odasétáltam a tükörhöz. Félresöpörtem a hajam. Amit láttam azt egyszerűen lehetetlen volt. Valaki megharapta, de nagyon erősen. Nem vámpírharapás volt, hanem egy emberé. Ajjaj, ez nem lesz jó. Ekkor valaki kopogott. Gyorsan előreraktam a hajam úgy, hogy eltakarja a harapásnyomot.
- Gyere!
- Szia! Hogy vagy?- Jade. Megnyugodtam. Azóta bízom meg Jade-be mikor a parton leszedte rólam a fiúkat
- Szia. Jól.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy lemegyünk a strandra. Úgyhogy úgy öltözz és pakolj.
- Oh, miért megyünk?
- Nem akarsz?- olyan megbántott arcot vágott, hogy azt hittem mindjárt elsírja magát
- De, persze.
- Akkor jó!J
- De ti hogy fogtok ki menni a napra?
- Nem süt a nap viszont nagyon meleg lesz. Ja és benti részen leszünk, ha netán mégis kisütne.
- Oké. Köszi. Szia.
- Szia!
Hát ez most a leg rosszabbkor jött. Na, sebaj. Elővettem a vörös bikinimet meg egy pamut miniszoknyát, ami combközépig ért és egy vállkendőt. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a cuccokat. Egy kistáskába bepakoltam a pénztárcámat, egy fésűt, egy hajgumit, pár csatot, naptejet, ha tényleg kisüt a nap, akkor kifekszek napozni és a napszemcsimet pedig a fejemre tettem. És kész is vagyok. Lementem a nappaliba, de a fiúk még nem voltak lent. Így kimentem egy kicsit. Ez a strand nagyon nem jó dolog. És még mindig nem jöttem rá, hogy mi lehetett ez a parton. Mindenesetre csodálkozom, hogy a fiúk nem kerülnek emiatt. Körül néztem az udvaron és rájöttem, hogy igazából nem is voltam úgy a környéken kivéve mikor az erdőbe futottam. Ha úgy vesszük, az erdőben vagyunk egy tisztáson. Úgy nézett ki mintha ezen a részen nem nőtt volna fa. Sima, puha, mélyzöld fűtenger volt asz udvaron. A hintaágynál volt egy kőből készült kerek valami. Oda sétáltam és megnéztem. Szalonnasütő hely volt. És az egész házkörüli rész meg az udvart az erdő úgy vette körül mintha kerítés lenne. A fák között volt egy út, amin a múltkor mentünk ki a városba. És volt egy másik, ami a tengerpartra vezetett le. A második út felé sétáltam. Annyira elgondolkodhattam, hogy azt vettem észre, hogy leértem a partra. A táskámat és a törölközőt ledobtam a homokra és bementem a vízbe. Csak addig mentem be, hogy el ne érje a víz a szoknyám. Amint megálltam egy kézfonódott a derekamra és ezt suttogta a fülembe:
- Mit tettél Rose?- ekkor ragadott magával egy emlék
„A bátyámmal voltam a kocsijában. A koncertről jövünk haza. A rádióból max-on volt a hangerő úgy üvöltött a kedvenc zenénk. Miközben teli torokból éneklünk nekem valami baj lett a biztonsági övemmel. Sehogy se tudtam vele mit kezdeni és majdnem megfojtott. Mondtam Zacnek, hogy segítsen. És ő azonnal elfordította a figyelmét az útról rám. Ekkor lett a baj. A lámpa nekünk zöldet mutatott a szembejövőnek, pedig pirosat. De a kamionsofőrt nem érdekelte átjött rajta. És ekkor csapódott nekünk a kamion.”
A kéz eltűnt rólam és ezzel az emlék is. Sírtam. Hangtalanul, ömlött a könnyem. Miért épp velem történt meg? Miért épp Ő halt meg? Miért nem én? Miért épp engem szúrt ki valaki, hogy kísértsen a múlt? Miért nem kapok választ a kérdéseimre?
- Ashley!- Lime volt az- Már egy fél órája keresünk téged. És… héj jól vagy?
- Igen… persze - töröltem le a könnyeket az arcomról- Menjünk!- a karját a vállam köré rakta, de én leráztam és párlépéssel odébb mentem
- Ashley hol voltál? Égen, földön kerestünk! – Jade
- Ashley! Aggódtunk érted!- James
- Héj kiscsaj jól vagy?- Nick
- Igen fiúk. Jól vagyok. Sajnálom, hogy eltűntem. De most menjünk.
- Oké! Na, nyomás!
- Na de hogyan?- kérdezte Jade
- Kocsival.
- Na, de..
- A-a nincs ellenkezés megyünk és kész!- mondtam
- Oké!
Ki mentünk a vízből, mert közben a fiúk is bejöttek hozzánk. Fel kaptam a cuccaimat és mentünk vissza a fák közé. Csendesen sétálgattunk csak Jade és Nick beszéltek valamit, de úgy hogy azt én ne halljam. Egyszer csak valaki felkapott az ölébe. Jade volt az. Egészen a házig futott velem, ott letett én meg várakozóan néztem rá.
- Kinek volt az ötlete?- kérdeztem haragot színlelve
- Nicknek!- árulkodott James még a többiek élesen néztek rá- Én mondtam nekik, hogy ez nem jó ötlet de…
- Oh, ki más ötlete lett volna?- mondtam és James szövegelését nem vettem figyelembe
- Sajnálom- mondta Nick
- Sajnálod? A sajnálatod édeskevés hogy engem kiengesztelj!- az arcán kezdett eluralkodni a félelem mikor én gonoszul elvigyorodtam és rá ugrottam, de akkora lendülettel, hogy mind ketten a földön kötöttünk ki. Megint.
- Már megint kezded? – kérdezte nevetve
- Aham. – vigyorogtam rá továbbra is
- Pedig ez nagyon rossz döntés volt- és most Ő vigyorgott gonoszul. Hirtelen elkezdett csikizni.
*5 perc múlva
- Jól van... feladom! Elég már!- kértem őt már sokadszorra
- Igen, most már kibosszultátok magatokat!- mondta Jade nevetve
- Jól van-mondta Nick még mindig vigyorogva
- Na de most már tényleg menjünk!- mondta James türelmetlenül
Így is történt. Beszálltunk a kocsimba és kimentünk a másik úton az erdőből. Egy félóra alatt odaértünk a strandhoz. Kiszálltunk én meg becsuktam a kocsit. Bementünk és megvettük a belépőt. Kerestünk magunknak helyet és miután ez megvolt bementünk a nagy medencébe. Vagyis inkább engem belöktek a medencébe. És na, ki volt a bűnös? Szokás szerint Nick. Még mindig hülyéskedtünk mikor valaki a nevemen szólított. Hátrafordultam, és amikor meg láttam ki az nagyon nagyot csodálkoztam.
- Szia Ashley! Rég találkoztunk!
- Josh…?
(James)
Este 7 óra van. Hazafelé megyek, miközben azon agyalok, hogy mondjam meg majd Ashleynek hogy szeretem. Bevallom, aggódok érte, hogy vajon mi lehet vele. Remélem, hamar felébred. Mélyen beszívtam a levegőt. Valami nem stimmel… nem vagyok egyedül. Követnek. Azt is tudom, hogy ki. Angelica. Már megint. Nem törődöm vele csak felgyorsítottam lépteimet mire ő is. Még pár mérföldet futottam mikor elegem lett belőle. Megálltam.
- Angelica…. Angelica! – kiáltottam
- Ne ordibálj már! Mi van?
- Minek követsz?
- Csak azért, hogy elmondjam, nem kellesz már.
- Mi van?
- Mondom, nem kellesz.
- De akkor most minek kellet ez a sok fáradozás?
- Mert azt hittem, hogy te tetszel a csajnak és nem más.
- DE most ennyi?
- Aha. Csak ennyit akartam. Na, hello!
- Várjál már! Hogy érted ezt, hogy más tetszik? Kinek?
- Jaj, kicsi fiú…
- Na, jól van, hagyjál békén!
- Pá szívem. Remélem, nem töri össze túlságosan a szívedet a kicsi lány.
Ezzel elfutott. Nem értem. Most mi a f****m van? Na, jó semmi baj, nyugi most szépen mész Ashley-hez és reméled fel ébredt már. Mire oda értem sikerült véghezvinnem, amit akartam. Egyenesen berontottam a házba. Automatikusan mentem a lépcső irányába mikor észrevettem, hogy a szívdobogást lentről hallom. Még hozzá elég erőteljes szívdobogást a kanapé felöl. Megtorpantam. Már fordultam volna meg mikor valami nekem csapódott elég erőteljesen. Támadó-védekező pózba merevedtem… illetve akartam, de ami nekem jött át is karolta a derekamat. Már épp lecsaptam volna mikor rájöttem mi az vagy inkább ki.
- Ashley. Egy szempillantás alatt visszaálltam és öleltem át Őt. Pár percig állhatunk úgy mikor engedett a szorításán, de csak annyira hogy felnézhessen rám. Egyenesen a szemembe nézett.
- Jól vagy? –kérdezte vékonyka kis hangján
- Hogy én jól vagyok-e? Persze. Mi bajom lenne? De te hogy vagy?
- Én is, jól de te… te telefonáltál… aztán a végén…
- Szóval valamitől megijedtél és elkezdtél kiabálni aztán meg szakadt a vonal- szólt közbe Lime
- Aha… de én nem is telefonáltam. Ja és ti meg hova tüntetek ott kerestelek titeket! - néztem Nickre és Jadere.
- Hát az úgy volt, hogy… - kezdték egyszerre
- Na, jó mindegy. Visszatérve a témához, ha én nem telefonáltam, akkor ki?
(Ashley)
Miután megtudtuk, hogy mi történt Jamesszel azonnal hívtuk a srácokat, akik 20 perc múlva meg is érkeztek. Leültünk a nappaliba hogy kitaláljuk hogyan tovább. Nagyban beszélgettünk mikor hirtelen berobbant az ajtón James. A lépcső felé tartott mikor megtorpant. Én ez alatt gyorsan felpattantam és oda szaladtam Jameshez, aki akkor fordult meg így pont nekicsapódtam. Még most is eléggé furcsa hogy gyorsabban tudok mozogni, de ez számomra mégis természetes volt.
*Később*
A hinta ágyban ültem és ekkor határoztam el… nem mondom el a fiuknak, hogy mennyire mások lettek a dolgok és megpróbálok emberiebben viselkedni. Nem észrevenni olyan dolgokat, amiket normális emberek nem tudnak. (Mert eközben rá jöttem, hogy ha ilyenekre vagyok, képes… értsd: ”feltámadás”, vagy távoli hangok tisztán hallása pluszba tökéletes látás [erre is most jöttem rá: tisztán látom a 100 méterre lévő fa erezetét és kérgét] és remek memória [erre meg akkor mikor elvileg meg kellet volna halnom] így nyilván valóban őrült vagyok vagy éppen nem hétköznapi). És amit még elhatároztam soha többet nem fogok zeneszöveget írni MÁSNAK. Magamnak írogatni fogok, de másnak nem. Kicsit elfáradtam így elnyújtóztam a hintaágyon. Úgy döntöttem pihenek egy kicsikét. Sajnos arra nem számítottam, hogy álmodni fogok valamit is. Nem a múltkori álmot láttam. Ez új volt.
”Fekszem valahol valamin… egy ágyon. Egy nagyon vakító teremben vagyok… vagyunk. Legalább hatan állnak felettem. Mindenki kiabál és én ebből nem értek semmit. Ekkor az egyik alak felém hajol, Ő nem kiabál, csak suttog. Nem értem, hogy mit. Valaki a kezemet szorongatja, és a nevemet kiabálja. Eközben a többi ember meg csak kiabál és rohan mindenfelé. Az egyik ember valami nagyon fájdalmas dolgot belém szúrt. De nem érdekel a fájdalom csak az idegen, aki csak suttog. Az idegen megfogja a másik kezem és ismét csak suttog érthetetlenül és közben sír. Nem látom az arcát a vakító lámpától, ami az egésztermet láthatatlanná teszi. Amint ezt gondoltam le is kapcsolták. Végre megláttam azt a gyönyörű arcot, ami éltetett mielőtt elnyelt volna a sötétség. És ekkor megértettem mit suttogott:
- Ashley! Nem hagyom, hogy meghalj! Nem hagyhatsz itt! Kérlek!”
Arra ébredtem, hogy valaki gyengén rázogat. Kinyitom a szemem és látom, hogy Nick az.
- Mi az? Baj van?
- Micsoda? Ja, nincsen csak gondoltam jobb lenne, bemenni neked nehogy megfázz még nekem ilyen időben.
Még csak most vettem észre, hogy szakad az eső.
- Ja, oké, köszi!
- Gyere. - nyújtotta felém a kezét. Én meg csak néztem a kezét. Látta, hogy nem csinálok semmit ezért egyszer csak az ölébe kapott és elindult lassan befelé. Én meg persze felsikkantottam, amin ő persze jót nevetett.
- Tegyél le!
- Majd bent.
- Most tegyél le!
- Rendben - és végszóra belepottyantott egy jó sáros pocsolyába
- Héj! Ezt most miért csináltad!?
- Te kérted, hogy tegyelek le.
- Úgy értettem, hogy a lábamra nem a seggemre! Ezt még visszakapod!
- Először is: nem segg, hanem fenék. Másodszor: hú de félek! –a saját poénján röhögött egyet és én ezt ki is alkalmaztam. Gyorsan felpattantam és ezzel a lendülettel neki is ugrottam. Az erő miatt ennek az eredménye az lett, hogy mindketten a sárba végeztük. Persze szerencsémre ő a hátára esett én meg rá. Így Ő a sárban én meg rajta vizesen kötöttem ki. Ezen a helyzeten mind ketten csak nevettünk. Még egy pár percig feküdtünk azután felkeltünk és bementünk.
Amikor a fiúk meg láttak minket nevetve megkérdezték, hogy mi történt. Miután elmeséltük felmentünk Nickkel a szobáinkba átöltözni. Én úgy döntöttem, hogy le is zuhanyozok. Beléptem a szobámba és oda sétáltam a szekrényemhez. Kivettem belőle a pizsamámat, ami egy szürke topból és egy barna melegítő sortból áll, egy törölközőt és egy bugyit is vittem. A többi cuccom ott volt már szépen elrendezve a fürdőben. Elmentem zuhanyozni. Gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Hajamat is kimostam a mandula illatú samponommal és jól lemostam magamat a cseresznyés tusfürdőmmel. Mire végeztem nagyon jó illatom volt. Felvettem a pizsamámat és elkezdtem meg szárítani a hajamat. Már majdnem megszáradt mikor inkább abba hagytam a szárítást és hagytam a hajam többi részét megszáradni magától, mert akkor szépen behullámosodik. Kimentem a fürdőmből és lementem a földszintre enni valamit. Útközben bedobtam a ruhám a szennyesek közé. Még vizes volt a lábam így a lépcsőn lefelé meg is csúsztam és estem volna el, ha el nem kapom a korlátot. A hihetetlenül jó reflex nem volt eddig az erősségem. Miután túljutottam döbbenetemen kinyitottam a hűtőt hogy valami kaja után nézzek, de rájöttem, hogy nem is vagyok éhes. Így csak egy kakaót ittam. Mikor végeztem kimentem a nappaliba a fiúkhoz jóéjszakát kívánni így nyomtam mindenkinek az arcára egy puszit. Azután felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Már majdnem elaludtam mikor hallottam, hogy valaki bejött a szobámba és bebujt hozzám, az ágyba. Különösebben már nem izgatott ki az, mert fáradt voltam majd holnap reggel úgy is megtudom. Ismét megpróbáltam elaludni és az utolsó pillanatban hallottam meg mielőtt elnyomott az álom:
- Jó éjt Rosemarie… - suttogta az olyan nagyon ismerős hangján