Bocs ezért a nagy szünetért de lefoglalt a felvételi és szóbeli vizsgák. Végre össze hoztam egy rövidet. Remélem tetszeni fog.
(Jade)
Mikor meg érkeztünk a strandra kerestünk helyet a cuccainknak. Aztán körbe néztünk, hogy mi hol van. Miután ez is megtörtént bementünk a legnagyobb medencébe. Ashley még mindig távolság tartó volt. De úgy egy óra múlva már velünk együtt hülyéskedett. De a jó pillanatokat mindig elrontja valami vagy valaki. És most egy srác volt az ünneprontó. Azt mondta Joshnak hívják. Elmentek Ash-el valahová.
- Figyeljetek már! – szóltam oda a többieknek- Ashleyék régen elmentek már. Nem kéne utánuk mennünk?
- Nyugi Jade Ash jól van! – mondta Nick, de én nem igazán akartam elhinni.
- Én inkább megyek és megkeresem őket.
- Ne menj! Nem azért hoztuk ide Ash-t, hogy jól érezze magát?
- De igen. De mi van, ha nem érzi jól magát, ha csak Josh nem akarja elengedni?
- Jól van, ha még 5 percig nem jönnek, akkor utánuk megyünk. De szerintem nincsen semmi baja és szórakozik!
Ekkor még nem tudtuk, hogy mekkorát tévedünk.
(Ashley)
A poklok- poklát jártam meg ebben az időben. Nem hiszem el, hogy nem jön be senki a zuhanyzóba. Bár örülök is egy, kicsit, mert aki bejött volna azt biztos, hogy ugyanígy járt volna, mint én. Mer t én biztos, hogy most meg fogok halni.
Igen ezt hittem… eddig.
Láttam, ahogyan az arca eltorzul a vérszomj miatt és fájdalom miatt is hogy engem kell bántania. Féltem. Annyira féltem attól, hogy meghalok ezért szorosan bezártam a szememet. Nem láttam semmit csak azt éreztem, hogy a falhoz csap színtiszta erejéből. És még nem haltam meg. Megpróbáltam felkelni a földről, de ő újra megfogott és a falnak szorított.
- Miért nem akarsz meg halni?! Annyival könnyebb lenne neked.
Nem feleltem csak lehajtottam a fejem és a szememet továbbra is csukva tartottam. Vártam a halálomat, hogy bekövetkezzen. Nincs kitől elbúcsúznom így csak némán sírtam.
- Búcsúzz el az életedtől!
- Már megtettem…
- Akkor erről ennyit. A sohaviszontnemlátásra Ashley! Jó volt veled.
Vártam a fájdalmat a nyakamnál, vagy akárhol de nem következett be. Csak egy hatalmas nagy csattanást hallottam és én már a földön is feküdtem. Ott is maradtam és úgy összegömbölyödtem, mint egy kiscica. Valaki felemelt és ráfektetett egy hideg, sima felületre. Még mindig összehúztam magamat és a szememet is csukva tartottam.
- Ash… Ashley… Ash. ASHLEYYYYYYY!- résnyire nyitottam a szememet és egy csoki barna szempárral találtam magamat szembe-, na, végre! Jól vagy?- bólintottam- Akkor jó.
- Hol van Josh?
- Ööö… izé… éppen…
- Szétszedik a többiek? – ültem fel hírtelen és ebbe a mozdulatba bele is szédültem.
- Nos, igen.
- Nem hagyom.
- Mi? Na, nem!- próbált megfogni, de én gyorsabban kapcsoltam és leugrottam a pultról és oda szaladtam ahol éppen a többiek dulakodtak.
- Hagyjátok abba!- de nem figyeltek rám- Halljátok? HAGYJÁTOK ABBAAAA!- bezzeg erre mindenki oda fordult
- Ashley? – kérdezte Josh - Te még élsz?
- Kösz az aggódást!- kacsintottam rá majd a többiekre néztem- Hagyjátok őt békén…
- De Ash, megpróbált téged megölni! Meg akart ölni!
- Tudom. – oda sétáltam Josh elé és vártam, hogy rám nézzen – Nézz már rám! –még úgy fél percig makacskodott még végül megtette, amit kértem- Miért vagy Angelicával?
- Mert szeret engem.
- Chh. dehogy szeret!- mondta neki James
- Te ne szólj bele! bocs. –néztem James- re- De igaza van. Ő nem szeret téged. James azért mondta, mert vele is elhitette, hogy szereti!
- Ezt honnan tudod?- kérdezte mindenki egyszerre
- Meg álmodtam. De mindegy. Josh elengedünk, ha megígéred nekem, hogy elmész innen és elhagyod Angelicát! Soha többé nem keresed fel! És mint mondtam eltűnsz mintha mis sem történt volna.
- Miért nem hagyod, hogy megöljenek? Hiszen én is meg akartalak ölni.
- Éppen ezért nem öllek meg, mert én nem vagyok olyan, mint te. És attól hogy nem vagyok, már veled attól még szeretlek. És nem akarom, hogy rossz történjen veled! Ezért is jöttem el.
- Tényleg pedig a Lányok teljesen mást mondtak. Hogy a szüleid…
- …igen mega a bátyám és a gyilkosság miatt. De nem csak ezek miatt. Féltem, hogy elítéltek.
- Sajnálom… mindent!
- Oké, de most menj innen!
- Kösz…- ahogyan ezt kimondta már úgy el is tűnt.
- Ash… ez most miért volt jó?
- Szerinted engedelmeskedni fog?
- Nem tudom és igen. De úgy éreztem, hogy így helyes. És mielőtt megkérdeznétek: igen jól vagyok. Na, én ugrok szaunázni.
- De…
Nos, a többit már nem hallottam, mert az ajtó becsapódott mögöttem és én elsétáltam a stand másik végébe.
