(James)
Este 7 óra van. Hazafelé megyek, miközben azon agyalok, hogy mondjam meg majd Ashleynek hogy szeretem. Bevallom, aggódok érte, hogy vajon mi lehet vele. Remélem, hamar felébred. Mélyen beszívtam a levegőt. Valami nem stimmel… nem vagyok egyedül. Követnek. Azt is tudom, hogy ki. Angelica. Már megint. Nem törődöm vele csak felgyorsítottam lépteimet mire ő is. Még pár mérföldet futottam mikor elegem lett belőle. Megálltam.
- Angelica…. Angelica! – kiáltottam
- Ne ordibálj már! Mi van?
- Minek követsz?
- Csak azért, hogy elmondjam, nem kellesz már.
- Mi van?
- Mondom, nem kellesz.
- De akkor most minek kellet ez a sok fáradozás?
- Mert azt hittem, hogy te tetszel a csajnak és nem más.
- DE most ennyi?
- Aha. Csak ennyit akartam. Na, hello!
- Várjál már! Hogy érted ezt, hogy más tetszik? Kinek?
- Jaj, kicsi fiú…
- Na, jól van, hagyjál békén!
- Pá szívem. Remélem, nem töri össze túlságosan a szívedet a kicsi lány.
Ezzel elfutott. Nem értem. Most mi a f****m van? Na, jó semmi baj, nyugi most szépen mész Ashley-hez és reméled fel ébredt már. Mire oda értem sikerült véghezvinnem, amit akartam. Egyenesen berontottam a házba. Automatikusan mentem a lépcső irányába mikor észrevettem, hogy a szívdobogást lentről hallom. Még hozzá elég erőteljes szívdobogást a kanapé felöl. Megtorpantam. Már fordultam volna meg mikor valami nekem csapódott elég erőteljesen. Támadó-védekező pózba merevedtem… illetve akartam, de ami nekem jött át is karolta a derekamat. Már épp lecsaptam volna mikor rájöttem mi az vagy inkább ki.
- Ashley. Egy szempillantás alatt visszaálltam és öleltem át Őt. Pár percig állhatunk úgy mikor engedett a szorításán, de csak annyira hogy felnézhessen rám. Egyenesen a szemembe nézett.
- Jól vagy? –kérdezte vékonyka kis hangján
- Hogy én jól vagyok-e? Persze. Mi bajom lenne? De te hogy vagy?
- Én is, jól de te… te telefonáltál… aztán a végén…
- Szóval valamitől megijedtél és elkezdtél kiabálni aztán meg szakadt a vonal- szólt közbe Lime
- Aha… de én nem is telefonáltam. Ja és ti meg hova tüntetek ott kerestelek titeket! - néztem Nickre és Jadere.
- Hát az úgy volt, hogy… - kezdték egyszerre
- Na, jó mindegy. Visszatérve a témához, ha én nem telefonáltam, akkor ki?
(Ashley)
Miután megtudtuk, hogy mi történt Jamesszel azonnal hívtuk a srácokat, akik 20 perc múlva meg is érkeztek. Leültünk a nappaliba hogy kitaláljuk hogyan tovább. Nagyban beszélgettünk mikor hirtelen berobbant az ajtón James. A lépcső felé tartott mikor megtorpant. Én ez alatt gyorsan felpattantam és oda szaladtam Jameshez, aki akkor fordult meg így pont nekicsapódtam. Még most is eléggé furcsa hogy gyorsabban tudok mozogni, de ez számomra mégis természetes volt.
*Később*
A hinta ágyban ültem és ekkor határoztam el… nem mondom el a fiuknak, hogy mennyire mások lettek a dolgok és megpróbálok emberiebben viselkedni. Nem észrevenni olyan dolgokat, amiket normális emberek nem tudnak. (Mert eközben rá jöttem, hogy ha ilyenekre vagyok, képes… értsd: ”feltámadás”, vagy távoli hangok tisztán hallása pluszba tökéletes látás [erre is most jöttem rá: tisztán látom a 100 méterre lévő fa erezetét és kérgét] és remek memória [erre meg akkor mikor elvileg meg kellet volna halnom] így nyilván valóban őrült vagyok vagy éppen nem hétköznapi). És amit még elhatároztam soha többet nem fogok zeneszöveget írni MÁSNAK. Magamnak írogatni fogok, de másnak nem. Kicsit elfáradtam így elnyújtóztam a hintaágyon. Úgy döntöttem pihenek egy kicsikét. Sajnos arra nem számítottam, hogy álmodni fogok valamit is. Nem a múltkori álmot láttam. Ez új volt.
”Fekszem valahol valamin… egy ágyon. Egy nagyon vakító teremben vagyok… vagyunk. Legalább hatan állnak felettem. Mindenki kiabál és én ebből nem értek semmit. Ekkor az egyik alak felém hajol, Ő nem kiabál, csak suttog. Nem értem, hogy mit. Valaki a kezemet szorongatja, és a nevemet kiabálja. Eközben a többi ember meg csak kiabál és rohan mindenfelé. Az egyik ember valami nagyon fájdalmas dolgot belém szúrt. De nem érdekel a fájdalom csak az idegen, aki csak suttog. Az idegen megfogja a másik kezem és ismét csak suttog érthetetlenül és közben sír. Nem látom az arcát a vakító lámpától, ami az egésztermet láthatatlanná teszi. Amint ezt gondoltam le is kapcsolták. Végre megláttam azt a gyönyörű arcot, ami éltetett mielőtt elnyelt volna a sötétség. És ekkor megértettem mit suttogott:
- Ashley! Nem hagyom, hogy meghalj! Nem hagyhatsz itt! Kérlek!”
Arra ébredtem, hogy valaki gyengén rázogat. Kinyitom a szemem és látom, hogy Nick az.
- Mi az? Baj van?
- Micsoda? Ja, nincsen csak gondoltam jobb lenne, bemenni neked nehogy megfázz még nekem ilyen időben.
Még csak most vettem észre, hogy szakad az eső.
- Ja, oké, köszi!
- Gyere. - nyújtotta felém a kezét. Én meg csak néztem a kezét. Látta, hogy nem csinálok semmit ezért egyszer csak az ölébe kapott és elindult lassan befelé. Én meg persze felsikkantottam, amin ő persze jót nevetett.
- Tegyél le!
- Majd bent.
- Most tegyél le!
- Rendben - és végszóra belepottyantott egy jó sáros pocsolyába
- Héj! Ezt most miért csináltad!?
- Te kérted, hogy tegyelek le.
- Úgy értettem, hogy a lábamra nem a seggemre! Ezt még visszakapod!
- Először is: nem segg, hanem fenék. Másodszor: hú de félek! –a saját poénján röhögött egyet és én ezt ki is alkalmaztam. Gyorsan felpattantam és ezzel a lendülettel neki is ugrottam. Az erő miatt ennek az eredménye az lett, hogy mindketten a sárba végeztük. Persze szerencsémre ő a hátára esett én meg rá. Így Ő a sárban én meg rajta vizesen kötöttem ki. Ezen a helyzeten mind ketten csak nevettünk. Még egy pár percig feküdtünk azután felkeltünk és bementünk.
Amikor a fiúk meg láttak minket nevetve megkérdezték, hogy mi történt. Miután elmeséltük felmentünk Nickkel a szobáinkba átöltözni. Én úgy döntöttem, hogy le is zuhanyozok. Beléptem a szobámba és oda sétáltam a szekrényemhez. Kivettem belőle a pizsamámat, ami egy szürke topból és egy barna melegítő sortból áll, egy törölközőt és egy bugyit is vittem. A többi cuccom ott volt már szépen elrendezve a fürdőben. Elmentem zuhanyozni. Gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Hajamat is kimostam a mandula illatú samponommal és jól lemostam magamat a cseresznyés tusfürdőmmel. Mire végeztem nagyon jó illatom volt. Felvettem a pizsamámat és elkezdtem meg szárítani a hajamat. Már majdnem megszáradt mikor inkább abba hagytam a szárítást és hagytam a hajam többi részét megszáradni magától, mert akkor szépen behullámosodik. Kimentem a fürdőmből és lementem a földszintre enni valamit. Útközben bedobtam a ruhám a szennyesek közé. Még vizes volt a lábam így a lépcsőn lefelé meg is csúsztam és estem volna el, ha el nem kapom a korlátot. A hihetetlenül jó reflex nem volt eddig az erősségem. Miután túljutottam döbbenetemen kinyitottam a hűtőt hogy valami kaja után nézzek, de rájöttem, hogy nem is vagyok éhes. Így csak egy kakaót ittam. Mikor végeztem kimentem a nappaliba a fiúkhoz jóéjszakát kívánni így nyomtam mindenkinek az arcára egy puszit. Azután felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Már majdnem elaludtam mikor hallottam, hogy valaki bejött a szobámba és bebujt hozzám, az ágyba. Különösebben már nem izgatott ki az, mert fáradt voltam majd holnap reggel úgy is megtudom. Ismét megpróbáltam elaludni és az utolsó pillanatban hallottam meg mielőtt elnyomott az álom:
- Jó éjt Rosemarie… - suttogta az olyan nagyon ismerős hangján
