Mi csináltam már megint?
- Hát rendben… de mért kell magukkal mennem?
- Mert el kell vinnünk önt a nagynénjéhez!
- De mért?
- Mert maga még nem 18 éves és még be nem tölti, addig kell magának egy gyám!
- De én nem akarok a nagynénémhez menni!
- Akkor, ha nem akar velünk jönni magától attól tartok erőszakkal kel elvinnünk oda!
- De mért pont a nagynénémhez mért nem egy másik rokonomhoz?
- Mert magának nincs több rokona a nagy nénje az egyetlen!
Jaj, ne én nem mehetek megint a nagynénihez! Olyan gonosz. Mindig csak dolgoztat és ugráltat. Mintha a csicskása lennék. Nem elég hogy a jegyzetek az óráimra el kellet készíteni, de még ide meg oda el kellet szaladgálnom! Nem szeretem! És nem akarok oda visszamenni!
-De…
- Sajnálom!- és már készült rám tenni a bilincset. Hékás én nem vagyok rab!
Már vezetett a kocsihoz, de én hátra néztem Limera segítségért. Ő ott ált és nézett értetlenül és zavarodottan. Nem értem. Mért történnek velem ezek a rossz dolgok? Nagyot sóhajtottam. Mi lesz velem? Nem hagyhatom itt Limeot, Jadet, Nicket és Jamest. Nagyon hiányoznának. Főleg Lime. Nagyon meg kedveltem őt ebben a fél napban. Lehajtott fejjel mentem és megjelentek a szememben az első könnycseppek. Nem akarok sírni. Már szálltam volna be az autóba mikor meg hallottam Lime hangját:
- Várjanak! Én tudok neki egy gyámot!- kit? nem is tudtam, hogy még vannak rokonaim
- Oh, tényleg?- Lime bólintott- és ki volna az?
- Én! Tudom hihetetlen! De rájöttem, hogy a rokonom. A harmad unokatestvérem. Nem maradhatna velem? Én már elmúltam 18 éves és külön lakásom van, ott elélhetnénk ketten. És szerintem jobban is érezné magát nálam, mint a nagynénjénél.
- Hát nem is tudom.
- Kérem szerintem nekem is jobb lenne, és legalább tudnák, hogy legközelebb hol keressenek.
- Rendben, de alá kell írniuk néhány papírt és bizonyítani, hogy tényleg a rokona az utóbbi bizony sokáig is eltarthat. Addig itt maradhat. De… ha bármi nem arra utal, hogy nem rokona és hazudott a rendőrségnek komoly eljárás elé kel állítani az igazság megcáfolása üggyel.
- Rendben!- mondtuk egyszerre. a rendőr levette a csuklómról a bilincseket és” szabadon engedett”.
- Köszönjük! Viszont látásra.
- Viszlát!-mondtuk ismét egyszerre
- Remélem, nem látjuk viszont egy hamar!
- Én is remélem!
- Na és akkor most hova menjünk?
- Várjál még a kocsimat nem kaptam meg!
- Ja, igaz!- ekkor a kamionból ki szállt a férfi és elindult felénk. Már csak úgy 10 m lehetett köztünk mikor meg ismertem Carl volt az, aki mindig szállította a kocsimat. Reméltem, hogy meg int, őt kapom.
- Ashley!
- Carl!- kezet fogtunk
- Üdvözlöm, Carl Bemet vagyok!
- Üdv én meg Lime Towsend!- ők is kezet fogtak
- Meghoztam a kocsidat Ashley!
- Reméltem, hogy így lesz!- erre csak nevetett
- Na, gyertek.
Elmentünk utána a kamionhoz. Mikor odaértünk lenyitotta a hátulját és mondta h álljak ki vele. Ekkor nagyot néztem, mert eddig nem én álltam, ki hanem küldtek mellé mindig egy segédet. De azért próba cseresznye! Na, oké! Kezdjük. Beültem a kocsimba és beindiottam. Elkezdett dorombolni. Úgy szerettem a kocsim hangját mindig megnyugtatott nem volt se túl halk se túl hangos. Pont jó. Lükverc be tetem és elkezdtem tolatni. Csak széplassan. Már majd nem le értem mikor észrevettem egy olajfoltot a rámpán a kocsi hátsó kereke megcsúszott. Nagyot dobbant a szívem, de sikerült meg tartanom a kocsit. Hála Istennek épségben le értem. Még tolattam pármétert utána meg szépen oda álltam a kamion mellé. Leállítottam a motort és kiszálltam.
- Na, milyen a kocsim?- kérdeztem Limetól
- Szép!
- Köszi!- visszanéztem a kocsimra. a szép kanárisárga és fekete porchemra.
- Na, jó nekem mennem kell! sziasztok!- ismét kezet fogott
Mikor elment integetünk Limemal. Felsóhajtottam. Mit csináljunk? Meg néztem a mobilomon az időt. Még volt másfél óránk.
- Mit csináljunk?- kérdeztem
- Ha gondolod, akkor lemehetnénk a tenger partra sétálni. jó lesz?
- Persze!- betettük a szatyrokat a kocsi hátuljába, mert még mindig ott voltak a földön a hova letettük. Utána Lime navigálásával elmentünk a partra. Olyan 10 percig szótlanul sétáltunk egymás mellett. Mikor megszólaltam.
- Szerinted velem mi a baj?
- Ezt hogy érted?
- Hát, ami azt illeti, nem mindenkivel történnek ilyesmik!
- Például?
- Hát meghalt az összes rokonom. Nem normális barátaim vannak, a rendőrség el akar vinni engem, meg bilincseltek, még téged is bele kevertelek, én se vagyok normális, hogy épp egy vámpírral sétálok és kérek tőle tanácsot.
- Hát az igaz hogy nem vagy normális, mert tényleg egy vámpírral sétálsz. De például szerintem, azért mert ennek van valami oka, hogy ezek történnek veled.
- Hát lehet!-2 percig csenden maradtunk és néztük egymást.
- Meleg van!- szólalt meg Lime.
- Hát ig.…- várjunk csak a vámpírok nem is érzékelik a hőmérsékletet. vagyis ők nem izzadnak, és nem fáznak. akkor ez, hogy?- várjunk csak te nem is érzed, hogy meleg lenne. akkor meg honnan tudod, hogy számomra meleg van?
- Jaj, mindegy. gyere, mutatok valamit.- meg fogta a kezem és el kezdet húzni a víz elé
- Hová viszel?
- Majd meg látod! oké. Csukd be a szemed és várj itt- mondta még mindig a kezemet fogva- ne mozdulj!
Nem tudtam, hogy mit akar csinálni, de egyszer csak azt éreztem, hogy meg fogja, a bokám
- Emeld fel a lábad!- felemeltem és ő könnyen levette a lábamról a cipőt és ezt, ugyanezt meg csinálta a másikkal is- Oké, maradjon csukva a szemed és gyere utánam!- bevezetett a vízbe úgy térdig érhetett mikor meg állított- Maradj így!- nem tudtam meddig álltam ott térdig a vízbe csukott szemmel, de egyszer csak valaki lelocsolt vízzel. Annyira meg ijedtem, hogy felsikítottam és kinyitottam a szemem.
- Te ezt megbánod!- és elkezdtem locsolni vízzel. Nem sokáig Vizi csatáztunk, mert Lime hamar feladta. Sajnos.
- Jól van, jól van te nyertél! Csak ne fröcskölj tovább! Hallod?
- Nem a bosszú az bosszú! De jól van!- nevettünk- Gyere, menjünk ki!- nem sokáig sétáltunk egymás mellet, mert egyszer csak felugrottam és a vállánál fogva lenyomtam a víz alá. Ő bugyborékolva lent maradt a víz alatt és csak nevettem.- Tessék, az én bosszúm ilyen!- és újra nevettem- Na, gyere, menjünk ki most már!-nem jött fel- Hallod?- semmi- Lime? Lime hol vagy?- kiáltottam. Semmi- Ez nem vicces Lime!
- Tényleg úgy gondolod, hogy nem vicces?- suttogta a fülembe- Levegő!- épp hogy csak volt időm levegőt venni, mert a következő pillanatban a víz alatt találtam magamat. Feljöttem, mert már nem maradt levegőm. Szememmel kerestem Limeot. Meg is találtam mellettem fél méterrel-, na, még mindig nem vicces?- ekkor elnevettem magam. Együtt nevettünk.
- Nem. De most már tényleg menjünk ki, mert nem fogunk meg száradni!
-Oké- és át karoltam a vállamat. Nem zavart jól esett hideg teste.
Mikor ki értünk. Eltávolodtam tőle és amint 2 méter lett közöttünk n azonnal elcsúsztam és bevertem a fejem. Fel ültem és megfogtam oldalt a halántékomat. Vérzett. Lime azonnal ott temet és rám nézett.-Jól vagy?- kérdezte, de egyből a vérző pontra nézett. Lime nézte, hogy a vér lefolyik az arcomon le a nyakam mentén. A nyakamnál meg állt és elkezdtet nézni. Én a szemét néztem, ami egy másodperc alatt fekete lett. Éreztem, hogy karon ragad és hozzá nyom a sziklafalnak. Még mindig a szemét néztem. Tudtam mi fog bekövetkezni. Ekkor egy erős szúrást éreztem nyakamon…
Nos remélem tetszett nektek!és pár komit íírhatnátok.köszi.(L)
