Sziasztok!
Figyeljetek szerintem meg érdemelnék pár komit a fejikhez! mert ha nincs komi akkor meg fölöslegesen írok! mert nem tudom hogy olvassa e egyáltalán valaki. pedig nézem hogy ki jön a blogomra avagy ki olvassa el ezt a fejit és azt a fejit. és bizony sokan jelenítik meg az oldalt és olvassák el a fejiket. de nem kapok komit.jól esne egy-két komment. ezért csak akkor kaptok fejit ha lesz komi. így lesz egy komi határ ami az 5 lesz. ha lesz 5 komi akkor kaptok új fejit!
ennyi remélem megértitek.
2010. október 1., péntek
2010. szeptember 29., szerda
6. fejezet
Ekkor egy erős szúrást éreztem a nyakamon…
Éreztem. Éreztem, ahogy távozik belőlem a vér. Éreztem, hogy szorítja a karomat és a torkomat, hogy el ne meneküljek előle. Éreztem, hogy jéghideg teste hozzám simul, hogy ott tartson a falnál. Éreztem, hogy egyek vagyunk. Éreztem fájdalmat, amit ő okozott. Éreztem, hogy sikítani akarok. Éreztem, hogy sírni akarok. De nem tudtam. Félnem kellet volna, de nem féltem. Inkább tűrtem, hogy lassan megöljön. Kezdett minden sötétedni és halkulni. Már nem hallottam a tenger csobogását, a madarak éneklését. Zuhantam a mélység felé éreztem, hogy mindjárt elnyel. Kiáltást hallottam és ez visszarántott a sötétségből és kipattantak a szemeim. Megláttam Nicket és Jadet.
- Jaj, gyerekek, szobára- röhögtek.
Rájuk néztem fájdalmas szemekkel és segítséget vártam. De e helyett mindkettejüknek is ugyanúgy elsötétült a szeme, mint Limenak mikor megérezte a vért. Még két szúrást éreztem a nyakamon. Hogy férnek a nyakamhoz mind a 3-man? Lecsuktam a szemem és megjelentek a könnycseppek a szememben. Sírtam. A forró könnycseppek legördültek az arcomon. Kinyitottam a szemem és pont láttam, ahogy ráestek Jadere. Ő felkapta a fejét és az arcomra nézett. A szemében vérszomj és őrült éhség majd felváltotta felismerést, elszörnyedést és a düh. Elugrott tőlem és oda kiáltott:
- Álljatok le!- És visszarohant hozzám leszakította rólam a két fiút, akik mérgesen néztek Jadere. Én eközben zuhantam, megint de most a földre. Onnan néztem tovább őket. A puffanásra rám emelték a tekintetüket. Lime és Nick elszörnyedve néztek ugyanúgy, mint Jade az előbb. Jadeében sajnálkozás. Mindhárman ide rohantak.
- Jaj, úristen Ashley! Nagyon sajnálom! Mit tettem veled? Oh, annyira sajnálom!
- Mit tettünk!
Lime meg fogta a kezemet. Én meg zuhantam ismét. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy sodródjak. Megint minden elsötétült és elhalkult. A fiúk tovább sajnálkoztak én meg nem tehettem semmit, hogy mondjam:” Élek és virulok! Semmi baj ne aggódjatok! Csak baleset volt!”. Nem tehettem semmit. Csak feküdtem és sodródtam.
- Jaj, ne! Ashley… Ashley… Ashley!- rázogatott valaki, de már a hangokat sem tudtam helyre rakni. Gyenge vagyok. Egyre gyengébb leszek. Csak süllyedek egyre mélyebbre
- Ashley ne hagy itt minket! Hallod? Kérlek ne!- ez már egy másik hang volt.
- Jóvá tesszük, csak ne hallj meg! Könyörgöm- ezt felismertem. Nick volt az. Mosolyogni próbáltam, de meg se bírtam mozdulni.
- Még mindig vérzik! Nézzétek a köveket vörösek a vértől! Nem bírom, már sokáig valamit tennünk kell!- Gyengülés egyre gyengébb. Inkább úgy tűnik mintha, mintha emelkednék. Erősödött a hang. Bár igen, lassan de egyre jobban ki tudom venni mit, beszélnek. Érzem, erősödök meg mozdult a mellkasom, ahogy megint levegő került a tüdőmbe.
- Nézzétek-, mondta Jade- Lélegzik megint és… és ez hihetetlen! Nézzétek a köveket!- éreztem valami visszajön belém és egyre erősebb vagyok- a… a vér visszamegy a testébe a seben át! Ez nem hiszem el!- tényleg vér lenne az visszakaptam a vérem? Na, nem, nem hiszem, a vér nem folyik, be az emberbe az ki folyik az emberből! Kinyitottam a szemem és három aggódó és csodálkozó tekintettel találkoztam. Pislogtam párat. Látok újra. Na, ez már megy, akkor most próbáljuk meg mozdítani a kezem. És meg emeltem a kezem. Ez is megy, akkor most próbáljunk meg felülni. Rátámaszkodtam a kezemre és megpróbáltam ülő helyzetbe tornázni magam. A fiúk látják szerencsétlenkedésemet óvatosan segítettek felülni és megtámasztották a hátamat. Értetlenül néztem rájuk és ők is rám. Egyikünk se szólalt meg.
- Mi történt?- kérdeztem csendesen
- Hát…-Nick
- Ööö…- Lime
- Izé…- Jade
- Értem- mondtam. Igazából tudtam, hogy mi történt csak szerettem volna, ha mondanak valamit.
- Menjünk-kértem meg őket. Segítettek fel állni majd elindultunk vissza a kocsimhoz. Csendben mentünk mindenki a saját gondolataiba merülve.
Mi történhet velem? Nem vagyok vámpír. Dobog a szívem. Meleg a bőröm és puha is. Hallani nem hallottam olyan jól, mint a vámpírok csak úgy, mint eddig. Látni is úgy láttam, ahogy eddig. És emlékszem is a múltamra. Tehát biztos, hogy nem vagyok vámpír. Mellesleg fáj a fejem. Olyan mintha baseball ütővel fejbe vágtak volna. Mintha egy nagy seb lenne a fejemen. A seb! El is felejtettem. Oda nyúltam a nyakamhoz ahol megharapott Lime. Kis dudor volt ott. Csak tapogattam a nyakam. Nem az nem lehet a másikoldalon is megnéztem a két sebet. Ott voltak, de itt is csak kis dudorként. Meg álltam. A fiúk lehagytak és mikor legalább 3 méter volt köztünk hátra néztek. Lime ide jött.
- Mi a baj?
- A sebek…- Próbált úgy nézni mintha nem értené, hogy miről beszélek. De nyelt egyet és a kezét oda tette a nyakamra.
- Eltűntek.
- Nem itt vannak csak kicsi dudorokba- oda nyúltam és Limenak igaza volt. Tényleg eltűntek már- Nem értem eltűntek. De az előbb még itt voltak- Oda nyúltam ahol Lime harapott meg. Ott még ott voltak, de már alig érezni- Itt még itt van- Lime oda nyúlt és éreztem az, mint végig húzza rajta a kezét.
- Igazad van, itt még tényleg itt van.
- Menjük- Nem akartam, hogy hozzám érjen ezért leráztam a kezét magamról.
- Rendben- Szomorúan nézett rám
- Ne félj tőlünk! Tudom, hogy ez most furcsán hangzik és nem elég hihetőnek, de megígérem soha többet nem foglak bántani! És szerintem egyikünk se! igaz?- próbálta menteni a helyzetet Jade, aki képességét használva érezhette, meg hogy mit érzek.
- Én soha nem bántanálak még egyszer- próbálta meg fogni a kezemet Lime, de én elhúzódtam. láttam a fájdalmat a szemében. Ha tudott volna sírt volna. Nekem ettől ismét könnybe lábadt a szemem. Nem akartam sírni, de még is lecsorgott az az egy könnycsepp. Elfordultam és elindultam a kocsim felé.
Mikor oda értem beültem és vártam a fiúkat. Néhány perc múlva ők is ide értek és beültek mellém. Beindítottam a motort és elindultam ki a városból. Sokáig mentünk a fő utca mentén mikor meg láttam egy feliratot:”Don Pepe Pizzéria”. Oda hajtottam a parkolójához. Beparkoltam egy üres helyre és leállítottam motort. Átnyúltam Jade lába felett, mert ő ült mellettem és kinyitottam a kesztyűtartót. Ott volta pénztárcám. Kivettem és kiszálltam a kocsiból nem akartam, hogy jöjjenek a fiúk is. Nem is jöttek szerencsére. Bementem nem voltak túl sokan. Oda mentem a pulthoz és vártam. Volt egy kis csengő a pénztár mellet így meg nyomtam a kis csengőt, ami szorgalmasan csengett. Pár másodperc múlva egy velem egykorú fiú jött ki az ajtón. Unott képpel, de amikor meglátott akkor rögtön felragyogott a szeme.
- Hello mit szeretnél?
- Szia, egy közepes kukoricás pizzát Colával.
- Rendben- nem volt feltűnő hogy mennyire megnéz magának- máris hozom-3 perc múlva hozta a rendelésem-, tessék, itt van.
- Köszi-, kifizettem. Láttam mennyire néz engem gondoltam szórakozom egy kicsit
- Várlak vissza!
- Köszi-, oda hajoltam és adtam egy röpke puszit-szia!
- Szia- és elpirult. még utoljára rá kacsintottam és mielőtt kimentem láttam, hogy majd elolvad. Kuncogtam egy kicsit. Mikor vissza értem a kocsihoz a fiúk még mindig ott ültek és meredtek maguk elé. Nem lehetek a közelükben már. Veszélyes lenne. Kinyitottam a kocsiajtót és oda nyújtottam a pizzát és a Colát Jade kezébe.
- Fogd meg, légyszi!- ő erre csak bólintott és megfogta- Kösz.
Beültem és bekapcsoltam magam. Kivettem Jade kezéből a Colát és ittam egy kortyot. Betettem a pohártartóba és beindítottam a motort. Az engedelmesen feldorombolt kiálltam átadva egy másik autónak a helyemet. Szépen lassan kimentem a fő útra és onnan padló gázzal hajtottam ki a városból. Csend volt. Rá néztem Jadere ő is engem nézett a szemében érthetetlenség. Rá néztem Nickre szemében megbánás és szomorúság. És végül Limera ez volta legrosszabb. Az ő szemében gyűlöletet és mérhetetlenül nagy szomorúságot láttam. Szörnyen bánt, hogy ez mind ellenem irányul. De meg érdemlem. Bár ne találkoztam volna, Jamesszel akkor ez mind nem történik meg. De most már mind egy lehet, hogy nem is ok nélkül történnek ezek a dolgok. Gondolataimból egy sziréna ébresztett fel. Oldalra pillantva a tükörben meg láttam, hogy egy mentőautó az. Gondoltam, hogy versenyzek vele. Már vagy fél kilométert mentünk fej-fej mellet mikor lassítottam és hagytam, hogy leelőzzön. Láttam, még hogy a sofőr nevetett és a másikmentős is. Legalább nekik jó napjuk van. Bárcsak az én napom is ilyen lett volna. Pedig annak indult. Felsóhajtottam és 3 szempárt éreztem magamon. Kiértem a városból és még mentem vagy 500 métert mikor hirtelen beletapostam a fékbe. Gurultam egy kicsit, míg végül teljesen meg álltam. Leállítottam a motort így minden teljes csendbe borult. Egy autó se jött erre ez nem volt fura. Most olyan jól esett a csend. Rá hajoltam a kormányra és hang nélkül sírtam csak folytak a könnyeim. Egy hideg kezet éreztem magamon minek hatására össze rezzentem.
- Jól vagy? – hallgattam nem bírtam meg szólalni. Aztán felemeltem a fejem és letöröltem könnyeimet
- Figyeljetek! Ami ma történt lent a parton az nem említhetitek senkinek. És még csak rá utaló megjegyzéseket se. Titokban kell tartanunk. Ha fontos vagyok, nektek vagy csak egy kicsit érdekel a saját életetek, akkor ne mondjátok senkinek és semminek. Rendben? Jade?
- Jó, rendben.
- Nick?
- Hát szerintem ez nem jó ötlet. De azért oké.
- Lime?- nem jött válasz- Lime?- mondtam kicsit hangosabban
- Hm?
- Hallottad, egyáltalán amit mondtam?
- Ööö ja, igen. Ez nem maradhat titokban. Lehet, hogy holnap már vámpír leszel! Lehet, hogy meg halsz! Ha holnap holtan fognak megtalálni, akkor szerinted mit mondjunk?
- Hát nem érted? Ha holnap meg halok, ha elmondjátok, akkor ti is lehet hogy meghaltok. James által. Láttam rajta hogy nagyon sokat jelentek neki. Mint vámpír- emberbarátság nagyon ritka. Általában az ember az előétel, a fő étel és a desszert. Nagyon ritka örülök, hogy van ilyen barátom. Kérlek titeket, hogy ne szóljatok róla senkinek! Nagyon sokat segítene nekem.
- Rendben.
- Köszönöm- majd ismét beindítottam a motort és mentem James házához.
2010. szeptember 25., szombat
Ízelítő ;)
Hoztam nektek egy kis ízelítőt:
- Jaj, úristen Ashley! Nagyon sajnálom!Mit tettem veled?! Oh, annyira sajnálom!
- Mit tettünk!
2010. szeptember 17., péntek
5.fejezet
Mi csináltam már megint?
- Hát rendben… de mért kell magukkal mennem?
- Mert el kell vinnünk önt a nagynénjéhez!
- De mért?
- Mert maga még nem 18 éves és még be nem tölti, addig kell magának egy gyám!
- De én nem akarok a nagynénémhez menni!
- Akkor, ha nem akar velünk jönni magától attól tartok erőszakkal kel elvinnünk oda!
- De mért pont a nagynénémhez mért nem egy másik rokonomhoz?
- Mert magának nincs több rokona a nagy nénje az egyetlen!
Jaj, ne én nem mehetek megint a nagynénihez! Olyan gonosz. Mindig csak dolgoztat és ugráltat. Mintha a csicskása lennék. Nem elég hogy a jegyzetek az óráimra el kellet készíteni, de még ide meg oda el kellet szaladgálnom! Nem szeretem! És nem akarok oda visszamenni!
-De…
- Sajnálom!- és már készült rám tenni a bilincset. Hékás én nem vagyok rab!
Már vezetett a kocsihoz, de én hátra néztem Limera segítségért. Ő ott ált és nézett értetlenül és zavarodottan. Nem értem. Mért történnek velem ezek a rossz dolgok? Nagyot sóhajtottam. Mi lesz velem? Nem hagyhatom itt Limeot, Jadet, Nicket és Jamest. Nagyon hiányoznának. Főleg Lime. Nagyon meg kedveltem őt ebben a fél napban. Lehajtott fejjel mentem és megjelentek a szememben az első könnycseppek. Nem akarok sírni. Már szálltam volna be az autóba mikor meg hallottam Lime hangját:
- Várjanak! Én tudok neki egy gyámot!- kit? nem is tudtam, hogy még vannak rokonaim
- Oh, tényleg?- Lime bólintott- és ki volna az?
- Én! Tudom hihetetlen! De rájöttem, hogy a rokonom. A harmad unokatestvérem. Nem maradhatna velem? Én már elmúltam 18 éves és külön lakásom van, ott elélhetnénk ketten. És szerintem jobban is érezné magát nálam, mint a nagynénjénél.
- Hát nem is tudom.
- Kérem szerintem nekem is jobb lenne, és legalább tudnák, hogy legközelebb hol keressenek.
- Rendben, de alá kell írniuk néhány papírt és bizonyítani, hogy tényleg a rokona az utóbbi bizony sokáig is eltarthat. Addig itt maradhat. De… ha bármi nem arra utal, hogy nem rokona és hazudott a rendőrségnek komoly eljárás elé kel állítani az igazság megcáfolása üggyel.
- Rendben!- mondtuk egyszerre. a rendőr levette a csuklómról a bilincseket és” szabadon engedett”.
- Köszönjük! Viszont látásra.
- Viszlát!-mondtuk ismét egyszerre
- Remélem, nem látjuk viszont egy hamar!
- Én is remélem!
- Na és akkor most hova menjünk?
- Várjál még a kocsimat nem kaptam meg!
- Ja, igaz!- ekkor a kamionból ki szállt a férfi és elindult felénk. Már csak úgy 10 m lehetett köztünk mikor meg ismertem Carl volt az, aki mindig szállította a kocsimat. Reméltem, hogy meg int, őt kapom.
- Ashley!
- Carl!- kezet fogtunk
- Üdvözlöm, Carl Bemet vagyok!
- Üdv én meg Lime Towsend!- ők is kezet fogtak
- Meghoztam a kocsidat Ashley!
- Reméltem, hogy így lesz!- erre csak nevetett
- Na, gyertek.
Elmentünk utána a kamionhoz. Mikor odaértünk lenyitotta a hátulját és mondta h álljak ki vele. Ekkor nagyot néztem, mert eddig nem én álltam, ki hanem küldtek mellé mindig egy segédet. De azért próba cseresznye! Na, oké! Kezdjük. Beültem a kocsimba és beindiottam. Elkezdett dorombolni. Úgy szerettem a kocsim hangját mindig megnyugtatott nem volt se túl halk se túl hangos. Pont jó. Lükverc be tetem és elkezdtem tolatni. Csak széplassan. Már majd nem le értem mikor észrevettem egy olajfoltot a rámpán a kocsi hátsó kereke megcsúszott. Nagyot dobbant a szívem, de sikerült meg tartanom a kocsit. Hála Istennek épségben le értem. Még tolattam pármétert utána meg szépen oda álltam a kamion mellé. Leállítottam a motort és kiszálltam.
- Na, milyen a kocsim?- kérdeztem Limetól
- Szép!
- Köszi!- visszanéztem a kocsimra. a szép kanárisárga és fekete porchemra.
- Na, jó nekem mennem kell! sziasztok!- ismét kezet fogott
Mikor elment integetünk Limemal. Felsóhajtottam. Mit csináljunk? Meg néztem a mobilomon az időt. Még volt másfél óránk.
- Mit csináljunk?- kérdeztem
- Ha gondolod, akkor lemehetnénk a tenger partra sétálni. jó lesz?
- Persze!- betettük a szatyrokat a kocsi hátuljába, mert még mindig ott voltak a földön a hova letettük. Utána Lime navigálásával elmentünk a partra. Olyan 10 percig szótlanul sétáltunk egymás mellett. Mikor megszólaltam.
- Szerinted velem mi a baj?
- Ezt hogy érted?
- Hát, ami azt illeti, nem mindenkivel történnek ilyesmik!
- Például?
- Hát meghalt az összes rokonom. Nem normális barátaim vannak, a rendőrség el akar vinni engem, meg bilincseltek, még téged is bele kevertelek, én se vagyok normális, hogy épp egy vámpírral sétálok és kérek tőle tanácsot.
- Hát az igaz hogy nem vagy normális, mert tényleg egy vámpírral sétálsz. De például szerintem, azért mert ennek van valami oka, hogy ezek történnek veled.
- Hát lehet!-2 percig csenden maradtunk és néztük egymást.
- Meleg van!- szólalt meg Lime.
- Hát ig.…- várjunk csak a vámpírok nem is érzékelik a hőmérsékletet. vagyis ők nem izzadnak, és nem fáznak. akkor ez, hogy?- várjunk csak te nem is érzed, hogy meleg lenne. akkor meg honnan tudod, hogy számomra meleg van?
- Jaj, mindegy. gyere, mutatok valamit.- meg fogta a kezem és el kezdet húzni a víz elé
- Hová viszel?
- Majd meg látod! oké. Csukd be a szemed és várj itt- mondta még mindig a kezemet fogva- ne mozdulj!
Nem tudtam, hogy mit akar csinálni, de egyszer csak azt éreztem, hogy meg fogja, a bokám
- Emeld fel a lábad!- felemeltem és ő könnyen levette a lábamról a cipőt és ezt, ugyanezt meg csinálta a másikkal is- Oké, maradjon csukva a szemed és gyere utánam!- bevezetett a vízbe úgy térdig érhetett mikor meg állított- Maradj így!- nem tudtam meddig álltam ott térdig a vízbe csukott szemmel, de egyszer csak valaki lelocsolt vízzel. Annyira meg ijedtem, hogy felsikítottam és kinyitottam a szemem.
- Te ezt megbánod!- és elkezdtem locsolni vízzel. Nem sokáig Vizi csatáztunk, mert Lime hamar feladta. Sajnos.
- Jól van, jól van te nyertél! Csak ne fröcskölj tovább! Hallod?
- Nem a bosszú az bosszú! De jól van!- nevettünk- Gyere, menjünk ki!- nem sokáig sétáltunk egymás mellet, mert egyszer csak felugrottam és a vállánál fogva lenyomtam a víz alá. Ő bugyborékolva lent maradt a víz alatt és csak nevettem.- Tessék, az én bosszúm ilyen!- és újra nevettem- Na, gyere, menjünk ki most már!-nem jött fel- Hallod?- semmi- Lime? Lime hol vagy?- kiáltottam. Semmi- Ez nem vicces Lime!
- Tényleg úgy gondolod, hogy nem vicces?- suttogta a fülembe- Levegő!- épp hogy csak volt időm levegőt venni, mert a következő pillanatban a víz alatt találtam magamat. Feljöttem, mert már nem maradt levegőm. Szememmel kerestem Limeot. Meg is találtam mellettem fél méterrel-, na, még mindig nem vicces?- ekkor elnevettem magam. Együtt nevettünk.
- Nem. De most már tényleg menjünk ki, mert nem fogunk meg száradni!
-Oké- és át karoltam a vállamat. Nem zavart jól esett hideg teste.
Mikor ki értünk. Eltávolodtam tőle és amint 2 méter lett közöttünk n azonnal elcsúsztam és bevertem a fejem. Fel ültem és megfogtam oldalt a halántékomat. Vérzett. Lime azonnal ott temet és rám nézett.-Jól vagy?- kérdezte, de egyből a vérző pontra nézett. Lime nézte, hogy a vér lefolyik az arcomon le a nyakam mentén. A nyakamnál meg állt és elkezdtet nézni. Én a szemét néztem, ami egy másodperc alatt fekete lett. Éreztem, hogy karon ragad és hozzá nyom a sziklafalnak. Még mindig a szemét néztem. Tudtam mi fog bekövetkezni. Ekkor egy erős szúrást éreztem nyakamon…
Nos remélem tetszett nektek!és pár komit íírhatnátok.köszi.(L)
- Hát rendben… de mért kell magukkal mennem?
- Mert el kell vinnünk önt a nagynénjéhez!
- De mért?
- Mert maga még nem 18 éves és még be nem tölti, addig kell magának egy gyám!
- De én nem akarok a nagynénémhez menni!
- Akkor, ha nem akar velünk jönni magától attól tartok erőszakkal kel elvinnünk oda!
- De mért pont a nagynénémhez mért nem egy másik rokonomhoz?
- Mert magának nincs több rokona a nagy nénje az egyetlen!
Jaj, ne én nem mehetek megint a nagynénihez! Olyan gonosz. Mindig csak dolgoztat és ugráltat. Mintha a csicskása lennék. Nem elég hogy a jegyzetek az óráimra el kellet készíteni, de még ide meg oda el kellet szaladgálnom! Nem szeretem! És nem akarok oda visszamenni!
-De…
- Sajnálom!- és már készült rám tenni a bilincset. Hékás én nem vagyok rab!
Már vezetett a kocsihoz, de én hátra néztem Limera segítségért. Ő ott ált és nézett értetlenül és zavarodottan. Nem értem. Mért történnek velem ezek a rossz dolgok? Nagyot sóhajtottam. Mi lesz velem? Nem hagyhatom itt Limeot, Jadet, Nicket és Jamest. Nagyon hiányoznának. Főleg Lime. Nagyon meg kedveltem őt ebben a fél napban. Lehajtott fejjel mentem és megjelentek a szememben az első könnycseppek. Nem akarok sírni. Már szálltam volna be az autóba mikor meg hallottam Lime hangját:
- Várjanak! Én tudok neki egy gyámot!- kit? nem is tudtam, hogy még vannak rokonaim
- Oh, tényleg?- Lime bólintott- és ki volna az?
- Én! Tudom hihetetlen! De rájöttem, hogy a rokonom. A harmad unokatestvérem. Nem maradhatna velem? Én már elmúltam 18 éves és külön lakásom van, ott elélhetnénk ketten. És szerintem jobban is érezné magát nálam, mint a nagynénjénél.
- Hát nem is tudom.
- Kérem szerintem nekem is jobb lenne, és legalább tudnák, hogy legközelebb hol keressenek.
- Rendben, de alá kell írniuk néhány papírt és bizonyítani, hogy tényleg a rokona az utóbbi bizony sokáig is eltarthat. Addig itt maradhat. De… ha bármi nem arra utal, hogy nem rokona és hazudott a rendőrségnek komoly eljárás elé kel állítani az igazság megcáfolása üggyel.
- Rendben!- mondtuk egyszerre. a rendőr levette a csuklómról a bilincseket és” szabadon engedett”.
- Köszönjük! Viszont látásra.
- Viszlát!-mondtuk ismét egyszerre
- Remélem, nem látjuk viszont egy hamar!
- Én is remélem!
- Na és akkor most hova menjünk?
- Várjál még a kocsimat nem kaptam meg!
- Ja, igaz!- ekkor a kamionból ki szállt a férfi és elindult felénk. Már csak úgy 10 m lehetett köztünk mikor meg ismertem Carl volt az, aki mindig szállította a kocsimat. Reméltem, hogy meg int, őt kapom.
- Ashley!
- Carl!- kezet fogtunk
- Üdvözlöm, Carl Bemet vagyok!
- Üdv én meg Lime Towsend!- ők is kezet fogtak
- Meghoztam a kocsidat Ashley!
- Reméltem, hogy így lesz!- erre csak nevetett
- Na, gyertek.
Elmentünk utána a kamionhoz. Mikor odaértünk lenyitotta a hátulját és mondta h álljak ki vele. Ekkor nagyot néztem, mert eddig nem én álltam, ki hanem küldtek mellé mindig egy segédet. De azért próba cseresznye! Na, oké! Kezdjük. Beültem a kocsimba és beindiottam. Elkezdett dorombolni. Úgy szerettem a kocsim hangját mindig megnyugtatott nem volt se túl halk se túl hangos. Pont jó. Lükverc be tetem és elkezdtem tolatni. Csak széplassan. Már majd nem le értem mikor észrevettem egy olajfoltot a rámpán a kocsi hátsó kereke megcsúszott. Nagyot dobbant a szívem, de sikerült meg tartanom a kocsit. Hála Istennek épségben le értem. Még tolattam pármétert utána meg szépen oda álltam a kamion mellé. Leállítottam a motort és kiszálltam.
- Na, milyen a kocsim?- kérdeztem Limetól
- Szép!
- Köszi!- visszanéztem a kocsimra. a szép kanárisárga és fekete porchemra.
- Na, jó nekem mennem kell! sziasztok!- ismét kezet fogott
Mikor elment integetünk Limemal. Felsóhajtottam. Mit csináljunk? Meg néztem a mobilomon az időt. Még volt másfél óránk.
- Mit csináljunk?- kérdeztem
- Ha gondolod, akkor lemehetnénk a tenger partra sétálni. jó lesz?
- Persze!- betettük a szatyrokat a kocsi hátuljába, mert még mindig ott voltak a földön a hova letettük. Utána Lime navigálásával elmentünk a partra. Olyan 10 percig szótlanul sétáltunk egymás mellett. Mikor megszólaltam.
- Szerinted velem mi a baj?
- Ezt hogy érted?
- Hát, ami azt illeti, nem mindenkivel történnek ilyesmik!
- Például?
- Hát meghalt az összes rokonom. Nem normális barátaim vannak, a rendőrség el akar vinni engem, meg bilincseltek, még téged is bele kevertelek, én se vagyok normális, hogy épp egy vámpírral sétálok és kérek tőle tanácsot.
- Hát az igaz hogy nem vagy normális, mert tényleg egy vámpírral sétálsz. De például szerintem, azért mert ennek van valami oka, hogy ezek történnek veled.
- Hát lehet!-2 percig csenden maradtunk és néztük egymást.
- Meleg van!- szólalt meg Lime.
- Hát ig.…- várjunk csak a vámpírok nem is érzékelik a hőmérsékletet. vagyis ők nem izzadnak, és nem fáznak. akkor ez, hogy?- várjunk csak te nem is érzed, hogy meleg lenne. akkor meg honnan tudod, hogy számomra meleg van?
- Jaj, mindegy. gyere, mutatok valamit.- meg fogta a kezem és el kezdet húzni a víz elé
- Hová viszel?
- Majd meg látod! oké. Csukd be a szemed és várj itt- mondta még mindig a kezemet fogva- ne mozdulj!
Nem tudtam, hogy mit akar csinálni, de egyszer csak azt éreztem, hogy meg fogja, a bokám
- Emeld fel a lábad!- felemeltem és ő könnyen levette a lábamról a cipőt és ezt, ugyanezt meg csinálta a másikkal is- Oké, maradjon csukva a szemed és gyere utánam!- bevezetett a vízbe úgy térdig érhetett mikor meg állított- Maradj így!- nem tudtam meddig álltam ott térdig a vízbe csukott szemmel, de egyszer csak valaki lelocsolt vízzel. Annyira meg ijedtem, hogy felsikítottam és kinyitottam a szemem.
- Te ezt megbánod!- és elkezdtem locsolni vízzel. Nem sokáig Vizi csatáztunk, mert Lime hamar feladta. Sajnos.
- Jól van, jól van te nyertél! Csak ne fröcskölj tovább! Hallod?
- Nem a bosszú az bosszú! De jól van!- nevettünk- Gyere, menjünk ki!- nem sokáig sétáltunk egymás mellet, mert egyszer csak felugrottam és a vállánál fogva lenyomtam a víz alá. Ő bugyborékolva lent maradt a víz alatt és csak nevettem.- Tessék, az én bosszúm ilyen!- és újra nevettem- Na, gyere, menjünk ki most már!-nem jött fel- Hallod?- semmi- Lime? Lime hol vagy?- kiáltottam. Semmi- Ez nem vicces Lime!
- Tényleg úgy gondolod, hogy nem vicces?- suttogta a fülembe- Levegő!- épp hogy csak volt időm levegőt venni, mert a következő pillanatban a víz alatt találtam magamat. Feljöttem, mert már nem maradt levegőm. Szememmel kerestem Limeot. Meg is találtam mellettem fél méterrel-, na, még mindig nem vicces?- ekkor elnevettem magam. Együtt nevettünk.
- Nem. De most már tényleg menjünk ki, mert nem fogunk meg száradni!
-Oké- és át karoltam a vállamat. Nem zavart jól esett hideg teste.
Mikor ki értünk. Eltávolodtam tőle és amint 2 méter lett közöttünk n azonnal elcsúsztam és bevertem a fejem. Fel ültem és megfogtam oldalt a halántékomat. Vérzett. Lime azonnal ott temet és rám nézett.-Jól vagy?- kérdezte, de egyből a vérző pontra nézett. Lime nézte, hogy a vér lefolyik az arcomon le a nyakam mentén. A nyakamnál meg állt és elkezdtet nézni. Én a szemét néztem, ami egy másodperc alatt fekete lett. Éreztem, hogy karon ragad és hozzá nyom a sziklafalnak. Még mindig a szemét néztem. Tudtam mi fog bekövetkezni. Ekkor egy erős szúrást éreztem nyakamon…
Nos remélem tetszett nektek!és pár komit íírhatnátok.köszi.(L)
2010. szeptember 15., szerda
Ízelítő ;)
Hoztam nektek egy kis ízelítőt!
- Várjanak! Én tudok neki egy gyámot!- kit? nem is tudtam, hogy még vannak rokonaim
- Oh, tényleg?- Lime bólintott- és ki volna az?
- Én!
- Várjanak! Én tudok neki egy gyámot!- kit? nem is tudtam, hogy még vannak rokonaim
- Oh, tényleg?- Lime bólintott- és ki volna az?
- Én!
2010. szeptember 14., kedd
Sorry:(
sziasztok!
nagyon sajnálom de szét vagyok esve!
nem nagyon tudok írni mert borzalmas életemet helyre kéne kicsit tenni!
remélem meg tudjátok érteni!
és egyszerűen nincs ihletem tegnap volt ma meg nincsen:s
olyan helyzetbe vagyok most mint Dóry!
nagyon sajnálom ,ég egyszer próbálom hozni a frisset!
addig is puszi!
nagyon sajnálom de szét vagyok esve!
nem nagyon tudok írni mert borzalmas életemet helyre kéne kicsit tenni!
remélem meg tudjátok érteni!
és egyszerűen nincs ihletem tegnap volt ma meg nincsen:s
olyan helyzetbe vagyok most mint Dóry!
nagyon sajnálom ,ég egyszer próbálom hozni a frisset!
addig is puszi!
2010. július 26., hétfő
4.fejezet
SAJNÁLOM HOGY ENNYIT KÉSTEM VELE. ÉS MEG PRÓBÁLOM HAMARABB HOZNI A KÖVIT MINT EZT. :)JÓ OLVASÁST!
Még beszélgettünk egy kicsit hogy ez milyen ez a vámpír lét. Szerintem nagyon izgi és jó. Mert sosem tudsz meg öregedni és meg halni is csak nehezen. De van hátránya az öldöklés…én nem akarnék…
Ekkor hallottam valamit. Nem tudom mit. Olyan mintha léptek lenének.
- Ez mi?
- Hm?
- Ez, nem halljátok?
- Mit, én nem hallok semmit. – panaszkodott Jade
- Sss! – csitítottam
- De…
-Sssssssss!
Ekkor James lépett ki a tisztásra.
- Szia!- köszöntöttem
- Szia….sztok!
- Szia!- köszöntötték egyszerre
- Nyugi van!- suttogtam csak nekik hogy ne hallja meg James és rájuk kacsintottam
- Ti mit kerestek itt?
- Hé, így üdvözlöd a….- ekkor vettem észre, hogy nem egyedül van. Egy nő van vele egy vámpírnő!
- Ööö…. bemutatom nektek a barátnőmet…..Angelicat!- a barátnőm szónál grimaszolt egyet.
- Örvendek! - mondtam és a kezéért nyúltam
- Szintén!- ő el fogatta és meg szorította a kezem én visszaszorítottam. De gondoltam, hogy fölösleges mert ő ugye vámpír. De ennek ellenére ő mégis felszisszent. Nem igazán értettem, hogy ez hogy lehet de nem izgatott.
- Szerintem jobb lenne ha a fiuk haza mennének és mi …..- kezdte volna James de én bele vágtam a szavába
- Én bemegyek, a városba
- De már sötétedik és veszélyes ilyenkor kint leni egyedül- mondta James
- Igen és ezért kisérem el! – mondta Lime
- Köszi!Akkor, sziasztok!- köszöntem és el indultunk
El is indultunk. Után a1-2 perel később.
- Várjatok!- kiabáltak utánunk a… fiuk.
- Na, azt hittem, hogy sosem kaptok észbe!- mondtam
- Amúgy minek akarsz be menni a városba messze van!
- A kocsimért akartam be menni meg egy kis kaját venni magamnak!
Pár perc mulva
- És jól vagy?- kérdezte Jade
- Ki én?
- Aha
- Köszi, jól. Mért?
- Ja csak azért kérdem mert hogy ugye meg tudtad h vámpírok vagyunk. Meg minden…
- És mit vársz, hogy sikítva fogok el rohanni onnan? Vagy sokkot kapok?
- Hát, ami azt illeti valami ilyesmit vártam volna tőled… mert tudod, a normális emberek ilyenkor ezt csinálják.
- Hát meg kell, hogy mondjam ő nem minden napi ember!- szólalt meg először hosszú ideje Nick
- Az már egyszer biztos!
- Mesélj magadról.
- Hát jó! nem volt valami jó életem… mint ahogy minden városi tininek. Más volt mert az igaz hogy meg szöktem otthonról de nem a szüleim elől mint minden tini! Nekem nincsenek szüleim… meghaltak. Jöttek haza hosszú hétvégéről az egyikhídon hajtottak át és egy részeg biciklis eléjük került. Ők megpróbálták ki kerülni őt de csak úgy tudták hogy kimennek legszélső sávba de jöttek mögöttük is és az beléjük rohant a kerítőn átburúlt a kocsi és lezuhantak a szakadékba..
- Oh… sajnálom!
- Semmi baj nektek elmerem mondani, mert bennetek bízok!- és megpróbáltam rájuk mosolyogni
- Ö, van testvéred?
- Volt egy bátyám
- Mi lett vele?
- Meghalt… meg öltem őt!
- Mi?
- Meg öltem őt… az évzáró napján. Mind ketten végeztünk. Nem tudtam oda adni neki az ajándékát, mert össze veszett apámmal. Így este tudtam csak odaadni neki. Koncert jegyek voltak a kedvenc zenekarunké. Nem akart eljönni, mert szobafogságban volt. De én csak magamra gondoltam és azt mondtam, hogy akkor én se mehetek el. Tudtam, hogy erre hallgatni fog, mert fontos voltam neki. El is jött velem. Nagyon jól éreztük magunkat és mikor jöttünk haza kocsival akkor egy részeg kamion sofőr átment a piros lámpán és frontálisan ütköztünk. Én megúsztam egy horzsolással a fejemen, de ő meghalt. Nagyon szerettem őt. Nem olyan volt mint a többi testvér. Ő más volt sokkal kedvesebb és megértő olyan volt mintha a legjobb barátom lenne. Így egyedül maradtam és bele temetkeztem a munkáimba kerestem egyre több mindent csináltam csak azért, hogy valami lekösse az energiámat. Az éneklést abba hagytam utána, mert úgy gondoltam a bátyám nélkül nincs semmi értelme a hangomnak.
- Teljesen egyedül maradtál?- kérdezte Nick
- Igen és ezért szöktem el mert még nem vagyok 18 de már dolgoztam. Suliba is jártam így mindig egyedül mentem minden hová. A barátaim kérdezték hogy mi bajom van és mikor meg tudták akkor otthagytak magamra mert megkértem őket rá .És ahányszor rám nézett valaki abban pillanatban szomorúság öntötte el. Ezt nem bírtam tovább. Ez volt az egyik ok a mások, hogy gyámot akartak adni hozzám. De én nem kértem belőle.
- Nagyon szörnyű lehetett neked.
- Hát igen!De itt most jól érzem magamat, mert vannak új barátaim, akik nem hétköznapiak!
- Jó neked!- nevettünk még az út hátra levő részében sokat. Ők is mesélték h milyen volt az ember létük már amennyire emlékeztek. Mikor oda értünk akkor elváltunk. Nick meg akarta nézni az új videó boltot így Jade elkísérte. Lime meg jött velem. Úgy beszéltük, meg hogy 3 óra múlva találkozunk a szökő kútnál és együtt megyünk vissza a házhoz.
- Szóval akkor hova megyünk először?- kérdezte Lime
- Öm… a boltba utána a kocsimért… utána mindegy, ha lesz időnk…
- Oké!
Elmentünk a boltba vettünk egy kis kaját. Utána mentünk az autómért. Mikor meg érkeztünk a találka helyére nem volt ott senki.
- A..ő.. Hol van a kocsim?
- Nem tudom, de itt nincs.
- Azt látom! Vagyis nem látom!
Ekkor egy férfi jött egy teherautót vezetve. Utána meg 2 rendőr kocsi. Fura.
- Ashley Greene?- jött oda ez egyik rendőr
- Igen?
- Azt hiszem, velem kell jönnie!
Mit csináltam már megint?
Még beszélgettünk egy kicsit hogy ez milyen ez a vámpír lét. Szerintem nagyon izgi és jó. Mert sosem tudsz meg öregedni és meg halni is csak nehezen. De van hátránya az öldöklés…én nem akarnék…
Ekkor hallottam valamit. Nem tudom mit. Olyan mintha léptek lenének.
- Ez mi?
- Hm?
- Ez, nem halljátok?
- Mit, én nem hallok semmit. – panaszkodott Jade
- Sss! – csitítottam
- De…
-Sssssssss!
Ekkor James lépett ki a tisztásra.
- Szia!- köszöntöttem
- Szia….sztok!
- Szia!- köszöntötték egyszerre
- Nyugi van!- suttogtam csak nekik hogy ne hallja meg James és rájuk kacsintottam
- Ti mit kerestek itt?
- Hé, így üdvözlöd a….- ekkor vettem észre, hogy nem egyedül van. Egy nő van vele egy vámpírnő!
- Ööö…. bemutatom nektek a barátnőmet…..Angelicat!- a barátnőm szónál grimaszolt egyet.
- Örvendek! - mondtam és a kezéért nyúltam
- Szintén!- ő el fogatta és meg szorította a kezem én visszaszorítottam. De gondoltam, hogy fölösleges mert ő ugye vámpír. De ennek ellenére ő mégis felszisszent. Nem igazán értettem, hogy ez hogy lehet de nem izgatott.
- Szerintem jobb lenne ha a fiuk haza mennének és mi …..- kezdte volna James de én bele vágtam a szavába
- Én bemegyek, a városba
- De már sötétedik és veszélyes ilyenkor kint leni egyedül- mondta James
- Igen és ezért kisérem el! – mondta Lime
- Köszi!Akkor, sziasztok!- köszöntem és el indultunk
El is indultunk. Után a1-2 perel később.
- Várjatok!- kiabáltak utánunk a… fiuk.
- Na, azt hittem, hogy sosem kaptok észbe!- mondtam
- Amúgy minek akarsz be menni a városba messze van!
- A kocsimért akartam be menni meg egy kis kaját venni magamnak!
Pár perc mulva
- És jól vagy?- kérdezte Jade
- Ki én?
- Aha
- Köszi, jól. Mért?
- Ja csak azért kérdem mert hogy ugye meg tudtad h vámpírok vagyunk. Meg minden…
- És mit vársz, hogy sikítva fogok el rohanni onnan? Vagy sokkot kapok?
- Hát, ami azt illeti valami ilyesmit vártam volna tőled… mert tudod, a normális emberek ilyenkor ezt csinálják.
- Hát meg kell, hogy mondjam ő nem minden napi ember!- szólalt meg először hosszú ideje Nick
- Az már egyszer biztos!
- Mesélj magadról.
- Hát jó! nem volt valami jó életem… mint ahogy minden városi tininek. Más volt mert az igaz hogy meg szöktem otthonról de nem a szüleim elől mint minden tini! Nekem nincsenek szüleim… meghaltak. Jöttek haza hosszú hétvégéről az egyikhídon hajtottak át és egy részeg biciklis eléjük került. Ők megpróbálták ki kerülni őt de csak úgy tudták hogy kimennek legszélső sávba de jöttek mögöttük is és az beléjük rohant a kerítőn átburúlt a kocsi és lezuhantak a szakadékba..
- Oh… sajnálom!
- Semmi baj nektek elmerem mondani, mert bennetek bízok!- és megpróbáltam rájuk mosolyogni
- Ö, van testvéred?
- Volt egy bátyám
- Mi lett vele?
- Meghalt… meg öltem őt!
- Mi?
- Meg öltem őt… az évzáró napján. Mind ketten végeztünk. Nem tudtam oda adni neki az ajándékát, mert össze veszett apámmal. Így este tudtam csak odaadni neki. Koncert jegyek voltak a kedvenc zenekarunké. Nem akart eljönni, mert szobafogságban volt. De én csak magamra gondoltam és azt mondtam, hogy akkor én se mehetek el. Tudtam, hogy erre hallgatni fog, mert fontos voltam neki. El is jött velem. Nagyon jól éreztük magunkat és mikor jöttünk haza kocsival akkor egy részeg kamion sofőr átment a piros lámpán és frontálisan ütköztünk. Én megúsztam egy horzsolással a fejemen, de ő meghalt. Nagyon szerettem őt. Nem olyan volt mint a többi testvér. Ő más volt sokkal kedvesebb és megértő olyan volt mintha a legjobb barátom lenne. Így egyedül maradtam és bele temetkeztem a munkáimba kerestem egyre több mindent csináltam csak azért, hogy valami lekösse az energiámat. Az éneklést abba hagytam utána, mert úgy gondoltam a bátyám nélkül nincs semmi értelme a hangomnak.
- Teljesen egyedül maradtál?- kérdezte Nick
- Igen és ezért szöktem el mert még nem vagyok 18 de már dolgoztam. Suliba is jártam így mindig egyedül mentem minden hová. A barátaim kérdezték hogy mi bajom van és mikor meg tudták akkor otthagytak magamra mert megkértem őket rá .És ahányszor rám nézett valaki abban pillanatban szomorúság öntötte el. Ezt nem bírtam tovább. Ez volt az egyik ok a mások, hogy gyámot akartak adni hozzám. De én nem kértem belőle.
- Nagyon szörnyű lehetett neked.
- Hát igen!De itt most jól érzem magamat, mert vannak új barátaim, akik nem hétköznapiak!
- Jó neked!- nevettünk még az út hátra levő részében sokat. Ők is mesélték h milyen volt az ember létük már amennyire emlékeztek. Mikor oda értünk akkor elváltunk. Nick meg akarta nézni az új videó boltot így Jade elkísérte. Lime meg jött velem. Úgy beszéltük, meg hogy 3 óra múlva találkozunk a szökő kútnál és együtt megyünk vissza a házhoz.
- Szóval akkor hova megyünk először?- kérdezte Lime
- Öm… a boltba utána a kocsimért… utána mindegy, ha lesz időnk…
- Oké!
Elmentünk a boltba vettünk egy kis kaját. Utána mentünk az autómért. Mikor meg érkeztünk a találka helyére nem volt ott senki.
- A..ő.. Hol van a kocsim?
- Nem tudom, de itt nincs.
- Azt látom! Vagyis nem látom!
Ekkor egy férfi jött egy teherautót vezetve. Utána meg 2 rendőr kocsi. Fura.
- Ashley Greene?- jött oda ez egyik rendőr
- Igen?
- Azt hiszem, velem kell jönnie!
Mit csináltam már megint?
2010. június 26., szombat
BOCSI....!
SZIASZTOK!
tudom nem nagy kifogás ahhoz hogy nincs feji...
de mindennap előkészítőbe járok reggel8-tól este9-ig
és egy csomó vizsgám lesz még igy sokat kell tanulnom...tom hogy ez furcsán hangzik hogy nyáron tanulni..meg minden de igyekezek!és elakadtam egyrésznél is és ez nem könnyít a helyzetemen.:(
sietek és és próbálok írni de így nagyon nehéz
bocsi mindenkinek!
puszi
tudom nem nagy kifogás ahhoz hogy nincs feji...
de mindennap előkészítőbe járok reggel8-tól este9-ig
és egy csomó vizsgám lesz még igy sokat kell tanulnom...tom hogy ez furcsán hangzik hogy nyáron tanulni..meg minden de igyekezek!és elakadtam egyrésznél is és ez nem könnyít a helyzetemen.:(
sietek és és próbálok írni de így nagyon nehéz
bocsi mindenkinek!
puszi
2010. április 27., kedd
Díj
NAGYON KÖSZÖNÖM A DIJAT DÓRYNAK!
!EZT A DIJAT:2010.03.24-ÉN KAPTAM!
(1000+1 PUSZI)
Szabályok:
1.Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.
2.A logót kiteszem a blogomba.
3.A szabályokat kiírom a blogomban.
4.A díjat átadom másik hat bloggernek
5.Megnevezem, hogy kitől- és mikor kaptam, majd nagy, színes betűkkel kiírom a blogomban.
6.Betartom a szabályokat
Akiknek küldöm:
DÓRY(köszi)
ROSE
PUSSZY
VIVIKA95
BETTY
TINCSU
BELLA
LETTI
KRISZTI
EMMA
LINDA
(és még sorolhatnám…)
Teszt:
Név: Szabó Brigitta
Becenév: Brigi
Élet kór:13
Lakhely: Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kistokaj(keresd a térképen)
Magasság:170 körül
Cipő méret:38-39
Névnap: Október 11
Szülinap: December 5
Testvérek : van 1 bátyám
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: angol, magyar
Iskola: Kistokaj ÁMK
Kedvenc: Twilight saga film/könyv, Harry Potter film,stb…
Hobbi:olvasás,gépezés,írás( mármint ha van időm) zenehallgatás,stb…
Zsebpénz: kapok (spórolok)
Álom: találkozzam a híres színészekkel ,énekesekkel
Házi állat: kutya (Sámson)
!!Még egyszer köszi puszi!!
!EZT A DIJAT:2010.03.24-ÉN KAPTAM!
(1000+1 PUSZI)
Szabályok:
1.Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.
2.A logót kiteszem a blogomba.
3.A szabályokat kiírom a blogomban.
4.A díjat átadom másik hat bloggernek
5.Megnevezem, hogy kitől- és mikor kaptam, majd nagy, színes betűkkel kiírom a blogomban.
6.Betartom a szabályokat
Akiknek küldöm:
DÓRY(köszi)
ROSE
PUSSZY
VIVIKA95
BETTY
TINCSU
BELLA
LETTI
KRISZTI
EMMA
LINDA
(és még sorolhatnám…)
Teszt:
Név: Szabó Brigitta
Becenév: Brigi
Élet kór:13
Lakhely: Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kistokaj(keresd a térképen)
Magasság:170 körül
Cipő méret:38-39
Névnap: Október 11
Szülinap: December 5
Testvérek : van 1 bátyám
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: angol, magyar
Iskola: Kistokaj ÁMK
Kedvenc: Twilight saga film/könyv, Harry Potter film,stb…
Hobbi:olvasás,gépezés,írás( mármint ha van időm) zenehallgatás,stb…
Zsebpénz: kapok (spórolok)
Álom: találkozzam a híres színészekkel ,énekesekkel
Házi állat: kutya (Sámson)
!!Még egyszer köszi puszi!!
3.fejezet
3. fejezet
Az igazság
Hátra néztem és majd nem szívrohamot kaptam…
Ugyanis aki fogta a karomat ő szerepelt az álmomban. James mellet álló 3 férfi közül.
- Hova ilyen sietősen?- kérdezte fenyegetően
- Én?- kérdeztem félve
- Nem a Gergely pápa!- kiabálta
- Hiába ordibálsz, attól nem fogjuk megtudni!- állt mellém egy másik férfi- hogy hívnak?- kérdezte tőlem
- Ha elenged engem ez a vadbarom, akkor meg mondom, de gyorsan különben elszorítja a vérkeringésem!- végre elengedett
- Na, akkor halljuk, hogy hívnak!
- Ashley Greene.- mondtam a durva fiú képébe
- Te barom!- üvöltött a védelmező a durvára- James kitekeri a nyakadat!
- Ti ismeritek őt? - kérdeztem
- Persze - jött egy másik férfi is
- Engem Lime-nak hívnak- szólalt meg és nyújtott kezet a védelmezőm-ők a társaim Nick- mutatott a durvára- ő pedig Jade- mutatott a másikra
- Sziasztok!- mondtam már bátrabban
- Örülök, hogy meg ismerhetlek végre téged. - nyújtott kezet Jade
- Én is, de honnan ismertek engem és honnan Jamest?
- Hát James mesélt rólad vele meg találkoztunk a… városban.
- Aha
- De tudod e, hogy mi mik vagy ki vagyunk?- szólalt meg Nick
- Nem, de nem igazán érdekel!
- Pedig az lenne a legjobb, ha tudnád az igazat!
- Na, jó, ha annyira akarod, akkor mondjad!
- Találd ki!
- Nincs kedvem barkóbázni!
- Csak szempontokat mondok és akkor biztos, hogy kitalálod!
- Na, jó.
- Irreális gyorsaság és erősség!
- Ezzel sokat mondtál!
- A szemünk színe változik! ezeket összeadva szerinted mik vagyunk!
- Ch!
- Nem megy?
- Ne…- épp ki akartam mondani, hogy „nem”mikor egy látomásom volt:
„James- szel, sétálunk, az erdőben mikor megáll egy fánál - ekkor jöttem rá, hogy ez az álmom- és ezt mondja, hogy:
- Valamit el kell mondanom, hogy mi vagyok. Én vámpír vagyok!- ekkor pár lépést hátrálok- Még így is akarsz velem barátkozni és lakni?
- Igen!
- Adok gondolkodási időt.”
- Na, rájöttél?- rájuk néztem és végiig jártattam a szemem mind hármukon: Jade, Nick, Lime. Oda vissza 3- szór.
- Igen!
- Na, mik vagyunk?- vigyorgott Nick, mint fakutya!
- Vámpírok!- mondtam lefagyva gyorsan végig gondoltam, ha ők vámpírok, akkor James is az. Tehát ma azért ment be a városba hogy vadásszon. vagyis én életveszélyben forogtam mikor megöleltem, vagy amikor a hátán cipelt. amikor 1 szobába voltam vele… igen az biztos, tudom, mit teszek.
- Jól vagy?- kérdezte Lime
- Persze csak most végig gondoltam, hogy eddig mit tettem!
- Tőlem neked nem kell félned nekem jó a kontrolom és Jadenek is. Ami Nicket illeti ő később csatlakozott hozzánk, de neki is jó a kontrolja.
- Aha. kérhetnék tőletek valamit?
- Persze!
- Oké, megtennétek nekem, hogy nem szoltok Jamesnek hogy én tudom, hogy vámpír és rólatok se tudom ezt. Oké?
- Oké!
- Oké!
- Miért tenném meg neked? Ki vagy te?- szólalt meg Nick. tipikus
- Csak mert te mondtad meg nekem, hogy mik vagytok. És gondolom nem örülnétek ha a Volturi megtalál titeket és meg ölne!
- Te meg honnan tudsz a Volturirol?!
- Közöd?
- Igenis van, mert én vámpír vagyok te pedig ember és nektek nem kéne róla tudni, hogy ilyen is létezik és…
- Jó kössünk 1 alkut. Én elmondom, hogy honnan tudok, Róluk te pedig betartod azt, hogy nem szólsz Jamesnek, oké?
- Oké!- kezet fogtunk ő megszorította a kezemet és ere én is, de szerintem ez felesleges volt, mert, hogy ő ugye vámpír. De nem mert fel szisszent.- Na, szóval te honnan tudsz a Volturiról?
- Hát nekem volt 1 ismerősöm, aki vámpír és tőle tudok mindent. Ennyi.
- Aha
Odamentem a hinta ágyhoz és visszaültem. Ők is jöttek utánam.
- Nektek van valami erőtök?- kérdeztem
- Mind hármunknak van.
- És kinek mi?
- Én érzem az emberek és a vámpírok érzelmeit és befolyásolni tudom azokat. - szólt először Jade
- Én képes vagyok mozgatni tárgyakat, de nem, vagyok jó benne, de nem csak tárgyakat, ha nagyon erőse koncentrálok akkor élőlényeket is de nem mindig. - mondta Nick
- Szerintem az enyém a legérdekesebb.
- Miért neked mi?- kérdeztem
- Én alak váltó vagyok, azzá változok, amivé, és akivé akarok és mást is ha akarok de az nem sok időre.
- Meg mutatjátok a képességeiteket?
- Aha- Lime felállt és hirtelen 2 lett belőlem.
- De jó! De légyszi változz vissza, mert nekem fura magamat látni más hangon beszélni
- Oké!
- Jade?
- Oké!- Felállt és rám nézett – Nem megy! Máson igen, de rajtad nem te más vagy!
- Hagy próbáljam meg én is- mondta Lime- Igazad van, nekem se megy!
- akkor majd én… Igazad van, nem megy, még csak a kezét se tudom felemelni.
- Talán valami pajzs véd engem?
- Igen lehet, hogy ez lesz a megoldás, ha vámpír lennél, akkor valami pajzsod lenne.
- szerintem ne sokáig beszélgessünk ilyenekről, mert James nem sokára haza ér!
- Igazad van megint!
- Tudom, nekem általában mindig igazam van!
- Akis hencegő!- mondta Nick
- Bagoly mondja verébnek!- vágtam vissza és ütöttem egyet a vállába
Ekkor mindenki hangos nevetésbe tört ki!
Na, hát remélem tetszett nektek és légyszi kommenteket kérek!
Az igazság
Hátra néztem és majd nem szívrohamot kaptam…
Ugyanis aki fogta a karomat ő szerepelt az álmomban. James mellet álló 3 férfi közül.
- Hova ilyen sietősen?- kérdezte fenyegetően
- Én?- kérdeztem félve
- Nem a Gergely pápa!- kiabálta
- Hiába ordibálsz, attól nem fogjuk megtudni!- állt mellém egy másik férfi- hogy hívnak?- kérdezte tőlem
- Ha elenged engem ez a vadbarom, akkor meg mondom, de gyorsan különben elszorítja a vérkeringésem!- végre elengedett
- Na, akkor halljuk, hogy hívnak!
- Ashley Greene.- mondtam a durva fiú képébe
- Te barom!- üvöltött a védelmező a durvára- James kitekeri a nyakadat!
- Ti ismeritek őt? - kérdeztem
- Persze - jött egy másik férfi is
- Engem Lime-nak hívnak- szólalt meg és nyújtott kezet a védelmezőm-ők a társaim Nick- mutatott a durvára- ő pedig Jade- mutatott a másikra
- Sziasztok!- mondtam már bátrabban
- Örülök, hogy meg ismerhetlek végre téged. - nyújtott kezet Jade
- Én is, de honnan ismertek engem és honnan Jamest?
- Hát James mesélt rólad vele meg találkoztunk a… városban.
- Aha
- De tudod e, hogy mi mik vagy ki vagyunk?- szólalt meg Nick
- Nem, de nem igazán érdekel!
- Pedig az lenne a legjobb, ha tudnád az igazat!
- Na, jó, ha annyira akarod, akkor mondjad!
- Találd ki!
- Nincs kedvem barkóbázni!
- Csak szempontokat mondok és akkor biztos, hogy kitalálod!
- Na, jó.
- Irreális gyorsaság és erősség!
- Ezzel sokat mondtál!
- A szemünk színe változik! ezeket összeadva szerinted mik vagyunk!
- Ch!
- Nem megy?
- Ne…- épp ki akartam mondani, hogy „nem”mikor egy látomásom volt:
„James- szel, sétálunk, az erdőben mikor megáll egy fánál - ekkor jöttem rá, hogy ez az álmom- és ezt mondja, hogy:
- Valamit el kell mondanom, hogy mi vagyok. Én vámpír vagyok!- ekkor pár lépést hátrálok- Még így is akarsz velem barátkozni és lakni?
- Igen!
- Adok gondolkodási időt.”
- Na, rájöttél?- rájuk néztem és végiig jártattam a szemem mind hármukon: Jade, Nick, Lime. Oda vissza 3- szór.
- Igen!
- Na, mik vagyunk?- vigyorgott Nick, mint fakutya!
- Vámpírok!- mondtam lefagyva gyorsan végig gondoltam, ha ők vámpírok, akkor James is az. Tehát ma azért ment be a városba hogy vadásszon. vagyis én életveszélyben forogtam mikor megöleltem, vagy amikor a hátán cipelt. amikor 1 szobába voltam vele… igen az biztos, tudom, mit teszek.
- Jól vagy?- kérdezte Lime
- Persze csak most végig gondoltam, hogy eddig mit tettem!
- Tőlem neked nem kell félned nekem jó a kontrolom és Jadenek is. Ami Nicket illeti ő később csatlakozott hozzánk, de neki is jó a kontrolja.
- Aha. kérhetnék tőletek valamit?
- Persze!
- Oké, megtennétek nekem, hogy nem szoltok Jamesnek hogy én tudom, hogy vámpír és rólatok se tudom ezt. Oké?
- Oké!
- Oké!
- Miért tenném meg neked? Ki vagy te?- szólalt meg Nick. tipikus
- Csak mert te mondtad meg nekem, hogy mik vagytok. És gondolom nem örülnétek ha a Volturi megtalál titeket és meg ölne!
- Te meg honnan tudsz a Volturirol?!
- Közöd?
- Igenis van, mert én vámpír vagyok te pedig ember és nektek nem kéne róla tudni, hogy ilyen is létezik és…
- Jó kössünk 1 alkut. Én elmondom, hogy honnan tudok, Róluk te pedig betartod azt, hogy nem szólsz Jamesnek, oké?
- Oké!- kezet fogtunk ő megszorította a kezemet és ere én is, de szerintem ez felesleges volt, mert, hogy ő ugye vámpír. De nem mert fel szisszent.- Na, szóval te honnan tudsz a Volturiról?
- Hát nekem volt 1 ismerősöm, aki vámpír és tőle tudok mindent. Ennyi.
- Aha
Odamentem a hinta ágyhoz és visszaültem. Ők is jöttek utánam.
- Nektek van valami erőtök?- kérdeztem
- Mind hármunknak van.
- És kinek mi?
- Én érzem az emberek és a vámpírok érzelmeit és befolyásolni tudom azokat. - szólt először Jade
- Én képes vagyok mozgatni tárgyakat, de nem, vagyok jó benne, de nem csak tárgyakat, ha nagyon erőse koncentrálok akkor élőlényeket is de nem mindig. - mondta Nick
- Szerintem az enyém a legérdekesebb.
- Miért neked mi?- kérdeztem
- Én alak váltó vagyok, azzá változok, amivé, és akivé akarok és mást is ha akarok de az nem sok időre.
- Meg mutatjátok a képességeiteket?
- Aha- Lime felállt és hirtelen 2 lett belőlem.
- De jó! De légyszi változz vissza, mert nekem fura magamat látni más hangon beszélni
- Oké!
- Jade?
- Oké!- Felállt és rám nézett – Nem megy! Máson igen, de rajtad nem te más vagy!
- Hagy próbáljam meg én is- mondta Lime- Igazad van, nekem se megy!
- akkor majd én… Igazad van, nem megy, még csak a kezét se tudom felemelni.
- Talán valami pajzs véd engem?
- Igen lehet, hogy ez lesz a megoldás, ha vámpír lennél, akkor valami pajzsod lenne.
- szerintem ne sokáig beszélgessünk ilyenekről, mert James nem sokára haza ér!
- Igazad van megint!
- Tudom, nekem általában mindig igazam van!
- Akis hencegő!- mondta Nick
- Bagoly mondja verébnek!- vágtam vissza és ütöttem egyet a vállába
Ekkor mindenki hangos nevetésbe tört ki!
Na, hát remélem tetszett nektek és légyszi kommenteket kérek!
2010. április 20., kedd
2.fejezet
Bocsi mindenkinek hogy ennyit késtem csak hát suli meg most ugye húsvét, de ez nem kifogás, na mindegy mindenkinek Kellemes Ünnepeket Kívánok!Ja és az elírtam Ashley gazából 17 éves. Bocsi! ja és ezért köszönet Lindának!!!!!!!!!!Köszi!!!!Ja és pár embernek van meglepim!
(James szem.)
Éppen a 2 emeletes házamban voltam a háló szobámban feküdtem az ágyon és néztem a tv-ét. Valami vígjáték ment mikor meguntam és azt gondoltam elmegyek vadászni. Kiléptem az ajtón és gondoltam nem a tengerpart felé megyek mikor megéreztem egy ember szagát. Igaz csak alig nem tudom miért pedig jó szaglásom van. Elindultam az illat irányába, míg meg nem találtam a lányt. Barna haja volt barna szeme és barna topp meg egy fekete short. Egy sziklán üldögélt a 2 bőröndje mellett. Leültem mellé szerintem észrevett, hogy oda ültem, mert összerezzent ezért meg szólítottam:
- Szia!- köszöntöttem a legbársonyosabb hangomon
- Sz… sz… sz… szia!- dadogta szegény biztos megijesztettem
- Hogy hívnak?- kérdeztem
- Ashley… Greene!- dadogta megint
- Szép neved van… Ashley! Engem Jamesnek hívnak!
- Neked is szép neved van!- mondta már egy kicsit bátrabban
- Köszi! Sétálunk? Vagy még nem kéne hazamenned? A szüleid aggódni fognak, nem?
- Nem-vágta rá
- Hogy, hogy?- kérdeztem meglepetten
- Hát nem tudom, hogy elmondjam-e elég hosszú történet!
- Van időm, mint a tenger!
Sétálás közben elmondta miért szökött meg hgy hány éves. Nagyon figyeltem, mert nagyon érdekelt, hogy mi történt vele. Mondjuk nem a története érdekelt, hanem ő maga. Mert nem éreztem annyira szagát és alig hallom a szíve dobogását nem úgy, mint a többi emberét. A keze véletlenül az én kezemhez ért.
- Bocs- mondtam
- Nem baj, de nem fázol, mert olyan hideg a kezed? !
- Nem, de elárulnád, hogy miért szöktél meg, mert nem hiszem, hogy csak azért szöktél meg, mert nem akartál meg bántani másokat!
- Pedig azért nem másért- mondta
Ekkor hűvös szél fujt a tenger felől és összeborzongott.
- Gyere át hozzám úgy látom te fázol!- mondtam. Mer szerettem volna, ha át jönne és szeretnék még többet tudni róla majd holnap megyekel vadászni.
- Hát nem tudom, hogy jó ötlet?- kérdezte félve
- Nem bízol bennem?- pedig elkel jönni e velem
- De… csak…
- De ha nem akarsz, akkor nem kényszerítelek csak gondoltam jobb lenne neked egy melegebb hely, mint itt! Nem kötelező segítenem ha…
- Jó, jó megyek már bocs-szakított félbe
- Akkor gyere!- meg fogtam a kezét és elkezdtem húzni hazafelé. Azon gondolkodtam, hogy mit mondjak holnap hova megyek mikor megszólalt:
- Hova is megyünk tulajdon képen? Vagy inkább azt kérdezzem, hogy hol laksz?
- Az erdő szélén lakkom egy kis házban és oda megyünk!- mondtam hangosabban a kelleténél, mert már nagyon ideges voltam mit mondajak majd és olyan hiányérzetem volt. És ha azt mondja „ez neked kis ház”hogy honnan volt rá pénzem. Ekkor ásított egyet, szegény legalább 500 méter van még házig. Ha felkapnám a hátamra és elkezdenék vele futni. Mit mondanák, hogy tudok olyan gyorsan futni: „ Ja,vámpír vagyok azért tudok ilyen gyorsan futni és bármikor megölhetlek mert olyan jó illatod van bocs, hogy eddig nem szóltam úgy hogy ne aggódj csak éppen élet veszélyben vagy!”Ja persze…
- Mikor érünk oda? ! - kérdezte fáradtan
- Nem tudom, gyorsabbak lennénk… nem… de ki fogsz fáradni… hm… tudom!
- Mi az mit találtál ki?- kíváncsiskodott
- Mássz fel hátamra – Na, szép most biztos azt hiszi őrült vagyok!
- Mi?
- Aj… gyere- megfogtam a kezét és a hátamra kaptam. Futottam a házhoz. Én nem vagyok normális!!!!! ...Végül el értük a házat és bevezettem a nappaliba ott leültettem egy fotelra.
- Kérsz valamit esetleg?
- Nem köszönöm… vagy csak szeretnék valahol aludni, mert fáradt vagyok.
- Rendben, gyere. - felsegítettem és bevezettem egy vendégszobába, ami a 2. emeleten volt- Oké remélem jó lesz. Jó éjt!- azzal ki mentem a szobából
- Köszi, neked is!- mondta
Lementem a földszintre és ekkor jutott az eszembe, hogy mit felejtettem el a két bőröndöt.
- Aj, most mehetek vissza értük!- mérgelődtem
Kényelmesen lesétáltam a partra nem siettem, mert minek még csak este fél 12 van.
(***)
Mikor vissza értem addigra már világosodott. BE mentem a nappaliba és letettem oda a két bőröndöt. Elgondolkodtam ki nyissam-e a bőröndöket. Fél perc gondolkodás után kinyitottam az elsőt meg nézni, hogy mi van benne:2 laptop (egy vezeték nélküli és egy vezetékes), kábelei, mikrofon,diktafon,és valami kicsi izé aminek van kampólya,mini tv,2 füzet(az egyikre az van írva, hogy „Dalszövegek),tolltartó ezek minek?! A másikban ruhák, cipők, enni - innivaló, újságok. Hallottam valami mozgást fentről így gyorsan visszapakoltam és elrendeztem mindent a bőröndbe, ahogy volt. Éppen lejött a lépcsőn mikor egymás mellé raktam a 2 bőröndöt.
(Ashley szem.)
Mikor bedőltem az ágyba rögtön elaludtam azt álmodtam, hogy:
„James meg én sétálunk az erdőben mikor meg állunk 1 fánál és elkezd valamit mondani csak nem értem, hogy mit. Mire én pár lépést hátrálok, megint mond valamit és én ’ igennel ’válaszolok neki. Utána valami olyasmit mond, hogy ad gondolkodási időt. Ekkor három másik férfi bukkant fel mellette én meg csak nézem - nézem őket. Olyanok voltak mint Ő. Csak bámultam őket…”
Ekkor felriadtam. Úgy döntöttem meg keresem Jamest. Még csak most néztem meg, hogy hol is vagyok: egy nagy francia ágyon feküdtem velem szemben egy plazma tv és egy mini hy- fi berendezés. A szobában csak egy ablak van és csak négy szekrény. Odasétáltam megnézni, hogy mi van benne, de nem volt bennük semmi. Még 2 ajtó volt. Odasétáltam az egyikhez és kinyitottam. Egy fürdő volt ott. Bezártam és odamentem a másikhoz egy folyosóra nézett. Kimentem és megláttam egy lépcsőt, ami lefelé vezet. Elindultam arra. Már majd nem lent voltam mikkor megláttam őt.
- Szia! Jó reggelt!- köszöntöttem
- Szia, neked is!- ő is
- Nem láttad a bőröndjeimet?- kérdeztem, mert úgy emlékeztem, hogy azok a parton maradtak
- De itt vannak!
- Oké, köszi! Átöltözök és akkor én megyek is. Köszönöm, hogy eddig maradhattam nálad.
- Ne! ... vagyis kérlek, ne menj el olyan magányosan élek itt. Kérlek, maradj legalább…egy hétig, ha nem jó itt, akkor elmehetsz, csak kérlek maradj!- olyan boci szemekkel nézett rám, hogy ezeknek nem tudtam ellen állni. Gyorsan át gondoltam, nincs hová mennem és a szállásért sem kell fizetnem… elvileg…
- Jó, rendben… maradok!- mondtam végül
- Köszi!
- Na, akkor felmegyek és kipakolok. Segítesz?
- Aha. - mosolygott
Felhozta nekem a 2 bőröndöt. Kicsit fúrcsáltam, hogy elbírja egyszerre mind a kettőt.
- Na, szóval akkor jöjjön az első bőrönd. El kezdtem kipakolni belőle. Nagyon nézett. – Mi az?
- Azokat mimnek hoztad?... vagyis a laptopokat értem,de a többit?
- Hát tudod, én dalszövegeket írok a Zenekaroknak és az énekeseknek, de nem mindegyiknek. Tudod a diktafon azért kell mert arra szoktam felvenni ahogy éneklek és azt meghallgatom. Mert nem elég csak megírni azt is meg kell nézni, hogy, hogy énekeljem röviden vagy hosszan, magasan vagy mélyen. A dalszöveget elküldi nekem és utána megbeszélünk 1 találkát, hogy hogyan is képzeli el az egészet. DE most interneten tartjuk majd a kapcsolatot. A mikrofon azért kell, mivel mikrofonba énekelnek ezért azt is meg kell nézni hogy úgy, hogy hangzik a dal. Ez az izé meg, azért mert bekell programozni hogy kinek a hanga kell és akkor arra éneklek és akkor az énekes hanja lesz felvéve nem az enyém. És még én tanítom be a táncot a háttér táncosoknak is. Nagyából ennyi.
- Mással nem foglalkozol?- kérdezte
- De tanár vagyok!Éneket,táncot és tesit tanítok, vagyis tanítottam szegény gyerekek hiányozni fognak. Ja és még könyveket is írok.
- Aha! Ha ennyi mindenhez értesz, akkor miért hagytad ott?
- Nem az égész életemet hagytam ott!- erre elég furcsán nézett- Az könyv írást nem hagyom abba talán. A dalok írását sem mert azt már 6 éve csinálom.
- Tényleg?
- Aha! Na, mondjuk az iskola hiányozni fog. Fölleg a zsivaly meg az osztályom. Jó volt, hogy tegezhetnek mivel nagyából egykorúak voltunk. Na, szóval hova tegyem ezeket?
- Szerintem az író asztalra az egyik laptopot. A másikat pedig az egyik fiókba. A többi dolgot meg a többi fiókba.
- Oké!- be is tettem – na, akkor jöjjön a másik bőrönd.
- Figyelj! Megoldod, mert nekem mennem kellene.
- Oké! Köszönöm a segítséget és a szállást is!- oda mentem hozzá és megöleltem
-… sürgősen…- morogta és visszatartotta a lélegzetét. Fura!
- Jó, szia!
- Szia!
Akkor ki is pakolom a másik bőröndöt.
(***)
- Na, kész is vagyok, de le kéne zuhanyozni és átöltözni.
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Utána felvettem 1 shortot és egy fekete toppot.
Körül kéne nézni egy kicsit kint-gondoltam
Kivetem a vezeték nélküli laptopomat és kimentem az udvarra. Ott volt egy hintaágy leültem oda. Bekapcsoltam a gépet és megnéztem az e- mailjeimet. Jött két levél. Az egyik egy együttestől a másik egy énekestől. Azt írta, hogy elküldi a zenét április 24-én. Zenekar meg azt, hogy hiányzom nekik. Mikor meg láttam a nevüket elkezdtem sírni. Mert ez az én együttesem volt amiben én is énekeltem. Igazából az én bandám volt. Úgy döntöttem vissza írok nekik:
Kedves Bad Girls!
(Rose, Pusszy, Emma, Dóry, Vivi, Linduss)
Nekem is nagyon fogtok hiányozni! Sajnálom, hogy így alakult. De mielőtt hibáztatni akartok valakit, amiért elmentem akkor Josht hibáztassátok. DE a többiek is nagyin fognak hiányozni a suliból főképpen.
Puszi: Ashley
Hát igen a suli hiányozni fog, de nagyon. Éppen vissza akartam menni a házba mikor valaki meg fogta a karomat. Hátra néztem és majd szívbajt kaptam.
(James szem.)
Éppen a 2 emeletes házamban voltam a háló szobámban feküdtem az ágyon és néztem a tv-ét. Valami vígjáték ment mikor meguntam és azt gondoltam elmegyek vadászni. Kiléptem az ajtón és gondoltam nem a tengerpart felé megyek mikor megéreztem egy ember szagát. Igaz csak alig nem tudom miért pedig jó szaglásom van. Elindultam az illat irányába, míg meg nem találtam a lányt. Barna haja volt barna szeme és barna topp meg egy fekete short. Egy sziklán üldögélt a 2 bőröndje mellett. Leültem mellé szerintem észrevett, hogy oda ültem, mert összerezzent ezért meg szólítottam:
- Szia!- köszöntöttem a legbársonyosabb hangomon
- Sz… sz… sz… szia!- dadogta szegény biztos megijesztettem
- Hogy hívnak?- kérdeztem
- Ashley… Greene!- dadogta megint
- Szép neved van… Ashley! Engem Jamesnek hívnak!
- Neked is szép neved van!- mondta már egy kicsit bátrabban
- Köszi! Sétálunk? Vagy még nem kéne hazamenned? A szüleid aggódni fognak, nem?
- Nem-vágta rá
- Hogy, hogy?- kérdeztem meglepetten
- Hát nem tudom, hogy elmondjam-e elég hosszú történet!
- Van időm, mint a tenger!
Sétálás közben elmondta miért szökött meg hgy hány éves. Nagyon figyeltem, mert nagyon érdekelt, hogy mi történt vele. Mondjuk nem a története érdekelt, hanem ő maga. Mert nem éreztem annyira szagát és alig hallom a szíve dobogását nem úgy, mint a többi emberét. A keze véletlenül az én kezemhez ért.
- Bocs- mondtam
- Nem baj, de nem fázol, mert olyan hideg a kezed? !
- Nem, de elárulnád, hogy miért szöktél meg, mert nem hiszem, hogy csak azért szöktél meg, mert nem akartál meg bántani másokat!
- Pedig azért nem másért- mondta
Ekkor hűvös szél fujt a tenger felől és összeborzongott.
- Gyere át hozzám úgy látom te fázol!- mondtam. Mer szerettem volna, ha át jönne és szeretnék még többet tudni róla majd holnap megyekel vadászni.
- Hát nem tudom, hogy jó ötlet?- kérdezte félve
- Nem bízol bennem?- pedig elkel jönni e velem
- De… csak…
- De ha nem akarsz, akkor nem kényszerítelek csak gondoltam jobb lenne neked egy melegebb hely, mint itt! Nem kötelező segítenem ha…
- Jó, jó megyek már bocs-szakított félbe
- Akkor gyere!- meg fogtam a kezét és elkezdtem húzni hazafelé. Azon gondolkodtam, hogy mit mondjak holnap hova megyek mikor megszólalt:
- Hova is megyünk tulajdon képen? Vagy inkább azt kérdezzem, hogy hol laksz?
- Az erdő szélén lakkom egy kis házban és oda megyünk!- mondtam hangosabban a kelleténél, mert már nagyon ideges voltam mit mondajak majd és olyan hiányérzetem volt. És ha azt mondja „ez neked kis ház”hogy honnan volt rá pénzem. Ekkor ásított egyet, szegény legalább 500 méter van még házig. Ha felkapnám a hátamra és elkezdenék vele futni. Mit mondanák, hogy tudok olyan gyorsan futni: „ Ja,vámpír vagyok azért tudok ilyen gyorsan futni és bármikor megölhetlek mert olyan jó illatod van bocs, hogy eddig nem szóltam úgy hogy ne aggódj csak éppen élet veszélyben vagy!”Ja persze…
- Mikor érünk oda? ! - kérdezte fáradtan
- Nem tudom, gyorsabbak lennénk… nem… de ki fogsz fáradni… hm… tudom!
- Mi az mit találtál ki?- kíváncsiskodott
- Mássz fel hátamra – Na, szép most biztos azt hiszi őrült vagyok!
- Mi?
- Aj… gyere- megfogtam a kezét és a hátamra kaptam. Futottam a házhoz. Én nem vagyok normális!!!!! ...Végül el értük a házat és bevezettem a nappaliba ott leültettem egy fotelra.
- Kérsz valamit esetleg?
- Nem köszönöm… vagy csak szeretnék valahol aludni, mert fáradt vagyok.
- Rendben, gyere. - felsegítettem és bevezettem egy vendégszobába, ami a 2. emeleten volt- Oké remélem jó lesz. Jó éjt!- azzal ki mentem a szobából
- Köszi, neked is!- mondta
Lementem a földszintre és ekkor jutott az eszembe, hogy mit felejtettem el a két bőröndöt.
- Aj, most mehetek vissza értük!- mérgelődtem
Kényelmesen lesétáltam a partra nem siettem, mert minek még csak este fél 12 van.
(***)
Mikor vissza értem addigra már világosodott. BE mentem a nappaliba és letettem oda a két bőröndöt. Elgondolkodtam ki nyissam-e a bőröndöket. Fél perc gondolkodás után kinyitottam az elsőt meg nézni, hogy mi van benne:2 laptop (egy vezeték nélküli és egy vezetékes), kábelei, mikrofon,diktafon,és valami kicsi izé aminek van kampólya,mini tv,2 füzet(az egyikre az van írva, hogy „Dalszövegek),tolltartó ezek minek?! A másikban ruhák, cipők, enni - innivaló, újságok. Hallottam valami mozgást fentről így gyorsan visszapakoltam és elrendeztem mindent a bőröndbe, ahogy volt. Éppen lejött a lépcsőn mikor egymás mellé raktam a 2 bőröndöt.
(Ashley szem.)
Mikor bedőltem az ágyba rögtön elaludtam azt álmodtam, hogy:
„James meg én sétálunk az erdőben mikor meg állunk 1 fánál és elkezd valamit mondani csak nem értem, hogy mit. Mire én pár lépést hátrálok, megint mond valamit és én ’ igennel ’válaszolok neki. Utána valami olyasmit mond, hogy ad gondolkodási időt. Ekkor három másik férfi bukkant fel mellette én meg csak nézem - nézem őket. Olyanok voltak mint Ő. Csak bámultam őket…”
Ekkor felriadtam. Úgy döntöttem meg keresem Jamest. Még csak most néztem meg, hogy hol is vagyok: egy nagy francia ágyon feküdtem velem szemben egy plazma tv és egy mini hy- fi berendezés. A szobában csak egy ablak van és csak négy szekrény. Odasétáltam megnézni, hogy mi van benne, de nem volt bennük semmi. Még 2 ajtó volt. Odasétáltam az egyikhez és kinyitottam. Egy fürdő volt ott. Bezártam és odamentem a másikhoz egy folyosóra nézett. Kimentem és megláttam egy lépcsőt, ami lefelé vezet. Elindultam arra. Már majd nem lent voltam mikkor megláttam őt.
- Szia! Jó reggelt!- köszöntöttem
- Szia, neked is!- ő is
- Nem láttad a bőröndjeimet?- kérdeztem, mert úgy emlékeztem, hogy azok a parton maradtak
- De itt vannak!
- Oké, köszi! Átöltözök és akkor én megyek is. Köszönöm, hogy eddig maradhattam nálad.
- Ne! ... vagyis kérlek, ne menj el olyan magányosan élek itt. Kérlek, maradj legalább…egy hétig, ha nem jó itt, akkor elmehetsz, csak kérlek maradj!- olyan boci szemekkel nézett rám, hogy ezeknek nem tudtam ellen állni. Gyorsan át gondoltam, nincs hová mennem és a szállásért sem kell fizetnem… elvileg…
- Jó, rendben… maradok!- mondtam végül
- Köszi!
- Na, akkor felmegyek és kipakolok. Segítesz?
- Aha. - mosolygott
Felhozta nekem a 2 bőröndöt. Kicsit fúrcsáltam, hogy elbírja egyszerre mind a kettőt.
- Na, szóval akkor jöjjön az első bőrönd. El kezdtem kipakolni belőle. Nagyon nézett. – Mi az?
- Azokat mimnek hoztad?... vagyis a laptopokat értem,de a többit?
- Hát tudod, én dalszövegeket írok a Zenekaroknak és az énekeseknek, de nem mindegyiknek. Tudod a diktafon azért kell mert arra szoktam felvenni ahogy éneklek és azt meghallgatom. Mert nem elég csak megírni azt is meg kell nézni, hogy, hogy énekeljem röviden vagy hosszan, magasan vagy mélyen. A dalszöveget elküldi nekem és utána megbeszélünk 1 találkát, hogy hogyan is képzeli el az egészet. DE most interneten tartjuk majd a kapcsolatot. A mikrofon azért kell, mivel mikrofonba énekelnek ezért azt is meg kell nézni hogy úgy, hogy hangzik a dal. Ez az izé meg, azért mert bekell programozni hogy kinek a hanga kell és akkor arra éneklek és akkor az énekes hanja lesz felvéve nem az enyém. És még én tanítom be a táncot a háttér táncosoknak is. Nagyából ennyi.
- Mással nem foglalkozol?- kérdezte
- De tanár vagyok!Éneket,táncot és tesit tanítok, vagyis tanítottam szegény gyerekek hiányozni fognak. Ja és még könyveket is írok.
- Aha! Ha ennyi mindenhez értesz, akkor miért hagytad ott?
- Nem az égész életemet hagytam ott!- erre elég furcsán nézett- Az könyv írást nem hagyom abba talán. A dalok írását sem mert azt már 6 éve csinálom.
- Tényleg?
- Aha! Na, mondjuk az iskola hiányozni fog. Fölleg a zsivaly meg az osztályom. Jó volt, hogy tegezhetnek mivel nagyából egykorúak voltunk. Na, szóval hova tegyem ezeket?
- Szerintem az író asztalra az egyik laptopot. A másikat pedig az egyik fiókba. A többi dolgot meg a többi fiókba.
- Oké!- be is tettem – na, akkor jöjjön a másik bőrönd.
- Figyelj! Megoldod, mert nekem mennem kellene.
- Oké! Köszönöm a segítséget és a szállást is!- oda mentem hozzá és megöleltem
-… sürgősen…- morogta és visszatartotta a lélegzetét. Fura!
- Jó, szia!
- Szia!
Akkor ki is pakolom a másik bőröndöt.
(***)
- Na, kész is vagyok, de le kéne zuhanyozni és átöltözni.
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Utána felvettem 1 shortot és egy fekete toppot.
Körül kéne nézni egy kicsit kint-gondoltam
Kivetem a vezeték nélküli laptopomat és kimentem az udvarra. Ott volt egy hintaágy leültem oda. Bekapcsoltam a gépet és megnéztem az e- mailjeimet. Jött két levél. Az egyik egy együttestől a másik egy énekestől. Azt írta, hogy elküldi a zenét április 24-én. Zenekar meg azt, hogy hiányzom nekik. Mikor meg láttam a nevüket elkezdtem sírni. Mert ez az én együttesem volt amiben én is énekeltem. Igazából az én bandám volt. Úgy döntöttem vissza írok nekik:
Kedves Bad Girls!
(Rose, Pusszy, Emma, Dóry, Vivi, Linduss)
Nekem is nagyon fogtok hiányozni! Sajnálom, hogy így alakult. De mielőtt hibáztatni akartok valakit, amiért elmentem akkor Josht hibáztassátok. DE a többiek is nagyin fognak hiányozni a suliból főképpen.
Puszi: Ashley
Hát igen a suli hiányozni fog, de nagyon. Éppen vissza akartam menni a házba mikor valaki meg fogta a karomat. Hátra néztem és majd szívbajt kaptam.
2010. február 27., szombat
1.fejezet
Bemutatkozás
110 évvel ez előtt
A nevem Ashley Greene. Egy 16 éves lány vagyok elszöktem otthonról mert már nem bírtam hogy fájdalmat okozok mindenkinek akit szeretek. Úgy döntöttem hogy így lesz a legjobb így hát elindultam Kanada felé. Repülőre szálltam Bécsben onnan egészen Ottawáig onnan elbuszoztam 1 darabig. Leszálltam a végállomásnál és elindultam északnak vagy 2 órán át sétáltam míg ki nem lyukadtam a tengerparton .Már este felé járt az idő azt hiszem úgy 7-8 óra körül. Leültem 1 sziklára úgy 1 fél órája ott ücsörögtem mikor valaki a sötétben meg moccant melletem . Észre se vettem mikor odajött mellém . Valyon mennyi ideje van itt melletem?Egyszer csak meg szólalt:
- Szia!-A hangja barátságos és olyan bársonyosan csengett
- Sz…sz..sz..szia!- dadogtam
- Hogy hívnak?- kérdezte a bársonyos hang tulajdonosa
- Ashley … Greene!
- Szép neved van … Ashley - ez most mit akar?- Engem Jamesnek hívnak.
- Neked is szép neved van!- mondtam már kicsit bátrabban
- Köszi! Sétálunk? Vagy még nem kéne haza menned ? A szüleid aggódni fognak, nem ?
- Nem –vágtam rá azonnal
- Hogy, hogy?- kérdezte
- Hát…nem tom hogy el mondjam e elég hosszú történet!
- Van időm , mint a tenger!- mondta kedvesen
Elmondtam neki mindent hogy mért szöktem meg az utamat, hogy milyen volt. Azt is kérdezte ,hogy hány éves vagyok . Nekem fura volt az,a pasi a szeme vörös 1 szakadt farmert hordott és 1 fehér pólót. A haja szőke és hosszú az arca hófehér .Mesélés közben sétáltunk kezdem meg kedvelni ezt a fiút . A kezem véletlenül hozzá ért az ő kezéhez a bőre nagyon hideg volt. Mint a jég vagy még annál is hidegebb.
- Bocs - mondta James
- Nem baj ,de nem fázol olyan hideg a kezed?! - kérdeztem idegesen
- Nem,de elárulnád hogy miért szöktél el nem hiszem hogy csak azért mert nem akartál meg bántani másokat !
- Pedig ezért nem másért-ekkor hűvös szél fújt a tenger felöl és összeborzongtam
- Gyere át hozzám úgy látom te fázol!- mondta
- Hát nem tudom hogy jó ötlet?- kérdeztem félve
- Nem bízol bennem? ? ?- kérdezte
- De… csak …
- De hanem akarsz akkor nem kényszerítelek csak gondolom jobb lenne neked 1 melegebb hely mint itt!Nem kötelező segítenem ha…
- Jó, jó megyek már bocs - szakítottam félbe
- Akkor gyere! - megfogta kezem és húzni kezdett a sötétbe kicsit féltem hogy vajon hova is visz engem mert hát nem olyan régen ismerem és nem nagyon bízok meg benne de már kezdek .Már vagy egy 20 perce megyünk egyenesen le fel le fel nem tom merre valami dombos helyen lehetünk azt hiszem homok buckák.
- Hová is megyünk tulajdon képpen vagy inkább azt kérdezzem hol laksz ??
- Az erdő szélén élek 1 kis házban és oda megyünk!- mondta kicsit hangosabban mint ahogy eddig beszélt
- Mikor érünk oda ??- kérdeztem mert már kezdtem egyre fáradtabb lenni
- Nem tom gyorsabbak lennénk ha … nem …de te kifogsz fáradni…. hm…tudom!
- Mi az mit találtál ki ?
- Mássz fel a hátamra!- mi ez meg zakkant nem normális ez ..hogy bírna el engem?
- Mi?
- Aj … gyere - megfogta a kezem és felkapott a hátára .Szinte repültünk olyan gyorsan futott vagy csak én érzékeltem így mert már a szél így is fúj .Alig 2 perc múlva lassított és végül meg állt . Lerakott a földre és betámogatott a házba .Ott le ültetett 1 székre.
- Kérsz valamit esetleg?- kérdezte bársonyosan
- Nem köszönöm…vagy csak szeretnék valahol aludni mert fáradt vagyok.
- Rendben gyere - felsegített a székről és elvezetett valahová .Bementünk 1 szobába és ott le ültetett 1 ágy féleségre-oké remélem jó lesz . Jó éjt!
- Köszi neked is!- mondtam és már amint kimondtam él is tűnt ,furcsáltam a dolgot na mind1.
Nem nagyon tudtam el aludni azon járt a fejem hogy holnap mi lesz …talán el megyünk megint sétálni a partra vagy esetleg meg mutatja a város t. Vagy ő is beszélhetne 1 kicsit a múltjáról ő szinte mindent tudott rólam de én ő róla semmit .Körülbelül eddig jutottam mert akkor már el nyomott az álom….
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)